A brit klubélet válsága – éjszakai kultúra a kihalás szélén

Az Egyesült Királyság éjszakai élete történelmi válságba került: 2020 márciusa és 2025 júniusa között közel 800 klub zárt be, ami az ország összes helyszínének egynegyedét jelenti. Ma már mindössze 2424 késő esti hely működik, ami 26,4%-os visszaesés, kétszer akkora arány, mint a vendéglátóipar többi részében. A válság nem csupán gazdasági – kulturális összeomlás is.

A helyzet leginkább Londont és Walest sújtja, ahol a klubok több mint 15%-a eltűnt. Birmingham vesztesége 27,5%, és a brit városok negyede, ahol korábban éjszakai élet zajlott, ma már egyetlen klubbal sem rendelkezik. A legendás nevek – Printworks, Turnmills, Pacha, The Arches – sorra tűnnek el a térképről, helyüket luxuslakások és irodák veszik át.

A problémák gyökere többrétű: dráguló bérleti díjak, zajpanaszok az új lakónegyedekből, a licencrendszer túlzott szigorúsága és az energiaárak emelkedése mind nehezítik a klubok működését. Az infláció és az adók is fojtogatják az ágazatot: a bérköltségek 30–40%-kal nőttek, a nemzeti minimálbér közel 10%-kal emelkedett, miközben a vendégek kevesebbet költenek a megélhetési válság miatt.

A fiatal generáció szokásai is átalakultak. A 16–24 évesek 38%-a már nem fogyaszt alkoholt, és sokan inkább otthon töltik az estét streaminggel vagy online programokkal. A klubbelépők ára elérheti az 50 fontot, a sör pedig átlagosan 5 fontba kerül – ez sok fiatalnak már luxus.

Ezzel szemben Berlin példát mutatott: 2021-ben a német parlament kulturális intézményként ismerte el a klubokat, így azok ugyanazt az adókedvezményt és jogi védelmet élvezik, mint az operaházak vagy a múzeumok. A berlini klubszektor 2018-ban 1,5 milliárd eurót termelt, amit a kormány gazdasági és kulturális értékként ismert el.

Az Egyesült Királyságban ezzel szemben a politika tétlenül figyeli a hanyatlást. Bár Londonban létrejött a Nightlife Taskforce, és néhány városban kineveztek éjszakai gazdasági tanácsadókat, valódi jogi lépések nem történtek. A szakértők szerint a berlini modell követése az egyetlen kiút: a klubokat kulturális státuszba kell helyezni, csökkenteni az áfát 20%-ról 7%-ra, bevezetni a “Agent of Change” elvet, amely a zajszigetelés felelősségét az új fejlesztésekre hárítja, valamint létre kell hozni egy Nemzeti Éjszakai Gazdasági Alapot.

A klubok nem csupán szórakozóhelyek – a brit zenei kultúra bölcsői. Itt nőtt fel az a tehetséggeneráció, amely később a világ fesztiváljait uralta. Ha a kormány nem lép időben, ez a kulturális örökség végleg eltűnhet.

A berlini példa bizonyítja, hogy a megoldás nem utópia, hanem politikai akarat kérdése. Az Egyesült Királyságnak most kell döntenie, mielőtt az utolsó tánctér is elcsendesül.