A Basementben már a táskában sem lehet okosszemüveg

A Basement ajtajában mostantól nem elég megígérni, hogy az okosszemüveg kamerája kikapcsolva marad. Ha az eszköz a vendég fején vagy akár a táskája mélyén van, már azzal is megsérti a klub házirendjét.

A Queensben, a Knockdown Center közelében működő technoklub a hét elején közölte, hogy meglévő fotó- és videótilalmát a viselhető kamerákra is kiterjeszti. A szabály nemcsak a felvételkészítésre vonatkozik: okosszemüveget bevinni sem lehet a helyszínre.

Akinél ilyen eszközt találnak, annak el kell hagynia a klubot. A Basement közlése szerint súlyos vagy ismétlődő esetben végleges kitiltás is következhet. Ez nem automatikus büntetésként szerepel a házirendben, de a lehetőséget egyértelműen fenntartják.

A klub indoklása szerint a fotó- és videótilalom a tánctéren jelen lévők magánéletét, biztonságát és szabadságát védi. Az észrevétlen rögzítésre alkalmas eszközök ezért nem férnek össze azzal a térrel, amelyet a Basement létre akar hozni.

Egy telefonnál legalább látszik a mozdulat. Valaki előveszi, felemeli, a kijelző világítani kezd, a kamera pedig egyértelműen a tömeg felé fordul. Az okosszemüvegnél ezek a jelek szinte teljesen eltűnnek. A kamera szemmagasságban van, a használó keze szabadon marad, a körülötte állók pedig könnyen észre sem veszik, hogy felvétel készül.

Az eszközökön működő visszajelző fény ugyan jelezheti a rögzítést, de egy sötét, villódzó klubtérben ezt nehéz biztosan érzékelni. A táncoló vendégnek ráadásul nem feladata folyamatosan azt figyelni, hogy a vele szemben álló szemüvegén felvillant-e egy apró LED.

Ezért megy tovább a Basement a megszokott telefonmentes vagy kameramatricás szabályoknál. Sok klub elfogadja, hogy a telefon a vendégnél marad, amíg nem készít vele felvételt. Az okosszemüvegnél a puszta jelenlét válik problémává, mert a személyzet és a közönség számára is nehezebb megállapítani, mikor aktív a kamera.

A birtoklás tilalma lényegében az ellenőrizhetetlenségre adott válasz. A klub nem akar minden vendég mögé biztonsági embert állítani, és nem akarja a tánctéren eldönteni, hogy valaki zenét hallgat, üzenetet olvas vagy titokban videózik. A határt ezért már a bejáratnál meghúzza.

A Basement régóta arra építi identitását, hogy a tánctér ne kirakat legyen. Szigorú ajtópolitikája, sötét terei és kameramentes szabályai azt az európai klubhagyományt követik, amelyet leggyakrabban a berlini Berghainnal szokás összekapcsolni. Ebben a kultúrában az anonimitás nem marketingfogás, hanem a felszabadult jelenlét egyik feltétele.

Az új intézkedés nem teljesen előzmény nélküli. Bíróságok, konferenciák és más, érzékeny információkat kezelő helyszínek is elkezdték korlátozni a kamerás szemüvegeket. Egy klubban azonban más a tét: itt nem dokumentumokat, hanem embereket és olyan pillanatokat kell védeni, amelyeket a résztvevők nem feltétlenül vinnének magukkal a nyilvánosság elé.

A Basement döntése valószínűleg nem marad egyedi. Ahogy a kamera lassan eltűnik a telefon jól felismerhető formájából, a kluboknak is újra kell írniuk a régi szabályokat. A „ne fotózz” többé nem feltétlenül elég. Lehet, hogy hamarosan azt is hozzá kell tenni: kamerát se viselj.