A „Haunted” házak rossz rezgéseit tényleg érzi a testünk – mondják a kutatók

Arthur C. Clarke szerint minden kellően fejlett technológia megkülönböztethetetlen a varázslattól. Friss kutatások alapján úgy tűnik, ebbe akár a vízvezeték is beleférhet: a „Haunted” házakban tapasztalt „ghostly” élmények jelentős részét nem kísértetek, hanem nagyon is földi, morajló csövek és öreg gépészet okozhatják. A Frontiers in Behavioral Neuroscience folyóiratban bemutatott kísérlet szerint a nyikorgások és mély morajok gyakran infrahangok – 20 Hz alatti hanghullámok, amelyeket a fülünk nem hall, a testünk viszont érzékel. Ezek a rezgések származhatnak elavult víz- és fűtésrendszerből, poros szellőzőkből, közeli forgalomból vagy akár egy erősebb széllökésből. Amikor a testet eléri ez a lüktetés, könnyen „rossz vibrálásként” éljük meg, és ha eleve kísértetjárásra számítunk, az agyunk készséggel betölti a hiányzó részleteket. A kutatók önkénteseknek játszottak le megnyugtató és nyugtalanító zenéket, időnként rejtett hangszórókon infrahangot is hozzákeverve. A résztvevők nem „hallották” a 20 Hz alatti jeleket, de a testi mutatóik jelezték a hatást: a kortizolszint szignifikánsan megemelkedett, és az alanyok ingerlékenyebbnek, feszültnek írták le magukat. Még a békés zenei környezet is baljósnak tűnt, amint megjelent az infrahang. Rodney Schmaltz társszerző szerint sokan spirituálisnak tulajdonítják ezeket az érzéseket, miközben a magyarázat egy hanghullám–agy párosban keresendő: ha „hinni akarunk”, a lappangó stresszt könnyen túlvilági jelként értelmezzük. Másképp fogalmazva: nem kísértetek, hanem rossz állapotú infrastruktúra – „sh—y pipes” – áll gyakran a háttérben. Az eredmények nem a semmiből jöttek: összecsengenek több, bő 20 éve készült vizsgálat megállapításaival is, amelyek szerint bizonyos helyszínek – például a surrey-i Hampton Court Palace – rendszeresen váltottak ki megmagyarázhatatlan nyugtalanságot a látogatókból. A mostani kísérlet azt erősíti meg, hogy a „Haunted” érzés sokszor szó szerint rossz rezgés: a 20 Hz környéki infrahang, amit nem hallunk, mégis a bőrünk alá kúszik.