Priti Patel tisztázná a popperek jogi státuszát az Egyesült Királyságban

Priti Patel, az Egyesült Királyság belügyminisztere váratlan szövetségesként lépett fel a popperek jogi státuszának tisztázásában. Az úgynevezett alkil-nitritek hivatalosan szobafrissítőként kerülnek forgalomba, ám sokan – különösen a meleg férfiak közösségében – rekreációs célokra használják, mivel ellazítják az izmokat a szex előtt.

A brit kormány 2016-ban bevezette a Pszichoaktív Anyagok Törvényét, amely minden olyan anyagot tilt, ami a központi idegrendszerre hatva befolyásolja a mentális funkciókat vagy érzelmi állapotot. A jogszabály azonban kivételt tett az alkohollal, dohánnyal, koffeinnel, élelmiszerekkel és gyógyszerekkel. A törvény elfogadásakor a popperek az utolsó pillanatban kerültek ki a tiltólistáról, miután az LMBTQ+ közösség, élén a korábbi tory miniszterrel, Crispin Blunttal, tiltakozott a besorolás ellen.

Ennek ellenére az anyag azóta is jogi szürke zónában létezik. Priti Patel most arra törekszik, hogy véglegesen tisztázza a helyzetet, és kijelentette, hogy „hajlik” arra, hogy kifejezetten mentesítse a poppereket a törvény hatálya alól. Levelében a Kábítószerrel Visszaélés Elleni Tanácsadó Testülethez azt írta, hogy a popperek nem befolyásolják közvetlenül a központi idegrendszert, ezért nem kellene tiltott kategóriába esniük.

A döntést sokan üdvözlik, köztük Niamh Eastwood, a Release drogpolitikai szervezet ügyvezetője, aki szerint a mentesítés helyes lépés, ugyanakkor rávilágít arra, hogy a kormány „nem értette meg teljesen a saját törvényét”. Eastwood hozzátette: „A brit kormányok rendre figyelmen kívül hagyják a drogpolitikai reformokat, amelyek valóban életeket menthetnének.”

Miközben Patel a popperek helyzetének rendezésén dolgozik, aktivisták bírálják, amiért figyelmen kívül hagyja a drogfogyasztással kapcsolatos halálesetek növekvő számát, amely 2018-ban 16 százalékkal emelkedett. Eastwood szerint „csalódást keltő, hogy a miniszter nem kérte a testületet a valódi károk kivizsgálására”.

A vita így újra ráirányítja a figyelmet a brit drogpolitika ellentmondásaira – arra, hogy a jogi kategóriák sokszor nem tükrözik a valós egészségügyi kockázatokat.