Adminisztrációs baki miatt 2009 óta nem kap jogdíjat a Josie and the Pussycats énekhangja

Kay Hanley , a 2001-es Josie and the Pussycats filmben Rachael Leigh Cook énekhangja, azt mondja, a premier óta nagyjából 1500 dollárnyi részesedést (residuals) kapott, és 2009 óta egy fillért sem. A Letters to Cleo frontembere szerint mindez azért történt, mert a forgatás idején nem nyújtották be a megfelelő papírokat a SAG -hoz, és csak jóval később értette meg, mekkora a mulasztás – addigra pedig már elévültek a jogi lehetőségek. „Egyszerűen nem gondoltunk a SAG-szerződésekre. Napi jelenléti íveket és szakszervezeti napidíjat kellett volna kapnom – erről szó sem esett” – mondta Hanley, aki hozzátette: bár a stábban csak egy napot töltött a forgatáson, a munkája összességében körülbelül egy hónapot vett igénybe, mégis statisztaként fizették ki. Ma, ennyi év távlatából szinte lehetetlen bizonyítania a szakszervezet felé, hogy jár neki a fizetség. „Fizetési csonkokat és stúdiódokumentációt kérnek, de ezek nincsenek meg. Nézzétek meg a filmet – az én hangom jön ki Rachael Leigh Cook szájából.” Összehasonlításképp Hanley a 10 Things I Hate About You (1999) kapcsán mintegy 50 ezer dollár részesedést keresett a bemutató óta. Az a film azonnali siker lett, míg a Josie and the Pussycats csak később kultstátuszt szerzett – Hanley szerint 25 évbe telt, mire felfogta, mekkora összegekről maradt le. A következmények kézzelfoghatók: magasabb egészségbiztosítási díj vár rá, és a fiát le kell vennie a saját tervéről. Az eset jól rímel a 2023 -as író- és színészsztrájkok során felmerült problémára: a streaming korszakában a residuals-rendszer sokszor átláthatatlan. Hanley egyszerű tanácsa az iparág szereplőinek: mindig töltsék ki rendben a SAG -papírokat, a szinkron- és voice-over stúdióknak pedig naponta biztosítaniuk kell a szükséges dokumentumokat. „Ismerem a jogaimat, mégis naponta küzdök, hogy minden dalom rendesen legyen regisztrálva, és megkapjam, ami jár. Tanuljatok az esetemből.”