A divat új arca: a „piszkos szépség” forradalma

Idén tavasszal és nyáron a kifutók látványosan „piszkosak” lettek. Dilara Findikoglu és Di Petsa modelljei sárfoltos arccal és mellkassal vonultak, Charlie Constantinou show-ján pedig a modellek arcukon lecsorgó piszokkal jelentek meg. A Lueder modellek talpukkal földet húztak végig az asztalokon – egyértelmű jeleként annak, hogy a divat újra kapcsolatba lép a valósággal, még ha ez sáros is. A trend nem új: a Balenciaga SS23 kollekciója már mocsárban gázoló modelleket vonultatott fel, Elena Velez pedig sárveremben mutatta be darabjait. Most azonban a piszok nemcsak a ruhákra, hanem az arcokra is felkerült, tükrözve az ember és a természet, illetve az autentikusság újraértelmezett kapcsolatát.

A piszok iránti vonzalom részben abból fakad, hogy menekülünk a valóságtól. A divat és a popkultúra az utóbbi években a fantázia és az eskapizmus felé fordult: Charlie Constantinou mitikus, Lueder pedig középkori világokat idéz meg. A „neo-középkori” hangulat a tetoválásokban és a bardcore zenében is visszaköszön, amelyek a digitális kor előtti idők iránti kollektív vágyakozást fejezik ki.

A szépségipar sem maradt ki a trendből: a Blend Bunny x Mei Peng „Rotten Palette” kollekcióját penészgombák ihlették, a Huda Beauty „Face Gloss”-a pedig úgy terjed, „mint a penész egy petri csészében”. Ez a bomlás iránti esztétikai érdeklődés a természet romlandóságából és az abból fakadó valódiságérzetből merít inspirációt.

Ez az irányzat lázadás a tökéletesség ellen. Dilara Findikoglu sárfoltos modelljei a nőkkel szembeni „tisztaság és könnyedség elvárásait” kérdőjelezték meg, miközben a „rendetlen lány” és „kobold mód” esztétikák a szabálytalan szépséget ünneplik. A zsíros haj, lepattogzott körmök és elkenődött smink ma már nem hanyagság, hanem tudatos önkifejezés – a hiperápolt „clean girl” kultúra ellenpontja.

A The Future Laboratory legújabb elemzése ezt „anti-fluencing esztétikának” nevezi: egy gondolkodásmód, amely a szépséget nem harmóniában vagy tökéletességben, hanem provokációban, különösségben és vizuális törésben látja.

A „piszkos szépség” az élmény bizonyítékává is vált. A trendhez tartozó sminktutorialok olyan üzenetekkel jelennek meg, mint „úgy nézz ki, mintha egész éjjel buliztál volna” vagy „túl elfoglalt vagy a sminkeléshez”. A piszok így a megélt pillanatok illúzióját adja – akkor is, ha valójában szimulált. A modern ember esztétizálja a tapasztalatot, mert éhezik az igazi élményekre.

Végső soron a piszok a földhöz, élethez és halálhoz való kapcsolódás szimbóluma. Ahogy Alice Crossley fogalmaz: a szépség „piszkos és bomló vonása” egyre erősebb vágyat tükröz a természethez való visszatérésre és a technológiától való eltávolodásra. A Nike ISPA cipő például a mezítlábas erdőjárás érzését idézi, megmutatva, hogyan értelmezi a szépségipar a természet iránti nosztalgiát.

A „piszkos szépség” így nem csupán trend, hanem társadalmi tükör: egy kísérlet arra, hogy a digitális tökéletesség világában újra megérezzük a valóságot – még ha az néha sárba borít is.