Anastasia Kristensen: Bestiarium Sombre – techno, ami kiránt a komfortból

Anastasia Kristensen első nagylemeze, a Bestiarium Sombre a kortárs techno biztonsági játéka ellen fordul. A kiadvány a DJ Mag szerint „volatile techno vortex”: nem elegancia vagy csiszolt koncepció vezeti, hanem a forma szétzilálása és a megszokott ívek megtörése. Kristensen, aki eddig a nagy színpadok és a hátsó szobák között ingázott, itt egyértelműen az utóbbi felé húz: a lemez tudatosan instabil, szürreális hangdizájnok és elborult mikrovilágok közé taszít. Nincsenek himnuszok, nincsenek kiszámítható felépítések, a narratíva is szétesik. Még az Intro is rendhagyó módon a második sorszámon bukkan fel, örvénylő, ősi kozmikus levesként, ami már az elején kiveszi a lábunk alól a talajt. A Black-Footed Ferret harcias dobokra épülő, konfrontatív lüktetés, amelyet statikus csattanások és reszelős elektromos reccsenések élesítenek. A Secretary Bird tempós dub-alapra húz olvadó elektronikát, a címadó Bestiarium Sombre korrupt jungle-szagú csörtetése pedig kivezet minden megszokott komfortzónából. A Sulphur Mustang olyan, mintha egy megvadult áramkör belsejébe szorulnánk. Érzelmi kapaszkodó alig akad: a hagyományos csúcspontok helyett széttartó impulzusok és „ WTF? ” pillanatok váltják egymást. A zárás előtti Outro befelé forduló kesernyéje ritka kivétel, de összességében a lemez nem magyaráz, nem vezet kézenfogva. Inkább úgy csap le, mint egy savtrip: élénk, csodálkozást kiváltó és teljesen valószerűtlen. A Bestiarium Sombre nem akar tetszeni, inkább felkavarni jött. Ha a techno jövőjét ma sokszor a stíl és kifinomultság fogalmai keretezik, Kristensen itt szándékosan máshol húzza meg a vonalat: tördel, torzít és kizökkent – és épp ettől hat.