Andrew Garfield szerint lemezek nélkül nincs „igazi” DJ-zés

Andrew Garfield újra belenyúlt a bakelit kontra digitális DJ-zés évtizedes vitájába. A színész Kareem Rahma Subway Takes című, New York-i metrón forgatott műsorában dobta be a szándékosan provokatív állítást: szerinte „nem nevezheted magad legitim módon DJ-nek, ha nem fizikai lemezeket használsz”.

Garfield egy közelmúltbeli berlini élményével magyarázta álláspontját. Elmondása szerint a Wild Things stábjának egyik hangmérnöke DJ-ként is dolgozik, és 12–15 ezer darabos bakelitgyűjteménnyel rendelkezik. Egy hosszú forgatási nap után rögtönzött rave-et szervezett nekik, Garfield pedig megkérdezte tőle, hogyan választotta ki az este zenéit.

A válasz láthatóan mély benyomást tett rá: a DJ állítása szerint az egész hétvégét azzal töltötte, hogy végignézte a gyűjteményét, közben pedig azon gondolkodott, kik lesznek jelen, és melyik lemezt konkrétan kinek szeretné lejátszani. Garfield ezt a fajta szelekciót a főzéshez hasonlította: szerinte időt, energiát, figyelmet és szeretetet igénylő kurátori folyamat.

A színész kritikája valójában nemcsak a digitális DJ-zésnek, hanem az algoritmikus zenehallgatásnak is szólt. Úgy fogalmazott, hogy a streaming korában könnyű természetesnek venni a szelekciót, hiszen egy szolgáltatás, például a Spotify automatikusan összeállíthat egy lejátszási listát. Kareem Rahma erre azzal kontrázott, hogy az algoritmusok előtt gyakorlatilag „minden DJ DJ volt”, az új jelenségre pedig talán külön elnevezés kellene – példaként az „aux romanticiser” kifejezést említette.

Garfield később azért finomított az álláspontján, és hangsúlyozta, hogy nem akarja leértékelni azokat a DJ-ket, akik nem bakelitről játszanak. Rahma figyelmeztette is, hogy a DJ-közösség valószínűleg neki fog esni, mire Garfield levegő-idézőjelekkel javította ki: a „DJ-közösség”. A poén azonban nem akadályozta meg, hogy a mondat gyorsan körbemenjen az elektronikus zenei közegben.

A torontói Ciel szerint lehet szeretni a bakelitet anélkül, hogy valaki „bakelit-puritánná” válna, mert az átgondolt és nagyvonalú zenei szelekció nem függ a hordozó formátumától. A dél-afrikai DESIREE elitista álláspontnak nevezte Garfield véleményét, Marlon Hoffstadt pedig iróniával reagált: régóta arra várt, hogy egy színész mondja meg neki, mit jelent az igazi DJ-zés. Az NTS Radio szintén röviden jelezte, hogy Garfield sikeresen felkavarta az állóvizet.

A vita persze jóval régebbi Garfield metrós interjújánál. A CDJ-k és más digitális rendszerek fokozatosan átvették a hagyományos lemezjátszók helyét a klubokban, miközben a bakelit sosem tűnt el teljesen a DJ-kultúrából. A fizikai lemezhez kötődő szelekciót, kézi beatmatchinget és lemezgyűjtést sokan továbbra is a szakma fontos hagyományának tekintik, mások szerint viszont a DJ munkáját elsősorban a zenei döntések, a technikai tudás és a közönséggel kialakított kapcsolat határozza meg, nem az adathordozó.

Garfield egyébként nem DJ-karrierre készül: a beszélgetés apropója új filmje, a The Uprising volt. Paul Greengrass történelmi drámája az 1381-es angliai parasztfelkelésből indul ki; Garfield a Ploughman nevű fiktív főszereplőt alakítja, míg Jamie Bell John Ball, Cosmo Jarvis pedig Wat Tyler szerepében látható.

Korábban írtunk róla

A OneMusic.hu-n korábban részletesen foglalkoztunk azzal, hogyan változott meg a DJ fogalma a bakelites lemezjátszóktól a modern CDJ-kig és a nagyszínpados elektronikus produkciókig.