Anjunadeep Open Air visszatért Santiagóba – napfényből csúcsidőig

Az Anjunadeep Open Air múlt hétvégén ismét Santiagóban állt meg, másodszor Chilében. A visszatérés alig több mint egy évvel követte a 2025-ös kiadást, amely a South American Pacific Coast első Anjunadeep-állomása volt. A kiadó korábban csak néhányszor fordult meg São Paulóban, végig tartva az open air fókuszt. Míg 2025-ben Lima és Santiago fért bele, a 2026-os körút már három várost érintett: São Paulo, Lima és Santiago. Egy tervezett mendózai állomás végül elmaradt, ami sok előre foglaló látogatónak kellemetlenül jött, de a santiagói záróesemény így is telitalálat lett. A nappali főprogramot Maty Owl nyitotta, szinte végig saját anyagaiból építkezve – s an immensely respectable move; while he’s még a feltörekvő sávban szerepel, az Anjunadeep teljes támogatásával és a sorra érkező eredeti trekkekkel, hivatalos remixeivel láthatóan már egy szinten feljebb mozog. Előkerült a saját deadmau5–Strobe átirata és az Oliver Smith–Signals remixe is, mindkettő komoly tánctérfűtés. Járna neki legközelebb egy későbbi idősáv és nagyobb tömeg. Utána Durante következett, akit évek óta követünk, és most is hozta a mesterkurzus-szintű progressive-et. A spektrum sötétebb oldalára billent, de nappalra végig elegánsan egyensúlyban tartotta. A borongós kezdés után a délután közepén szétoszlottak a felhők, és áttört a nap – a hangulat a zenével együtt kinyílt; nálunk ez lett a nap személyes csúcspontja. 16BL műsora régóta várt pillanat volt, és nem okozott csalódást: erősen tribal ütemekre fűzött utazás, ami kis váratlan kanyarral ugyan, de tökéletesen működött. Klasszikusokkal is megszórta a szettet – felcsendült az eredeti, 2009-es Man With The Red Face –, zárásként pedig a saját nagy mű, a Deep In My Soul érkezett. A naplemente is az övé lett, hasonlóan Momi (Qrion) tavalyi pillanatához. Ezequiel Arias ezután vette át a pultot – mindenki sejtette, hogy fel fogja szántani a táncteret. Megállíthatatlan formában van, jellegzetes, összetéveszthetetlen hangzással. Tavaly még a második slotot kapta, idén a második utolsó pozícióba lépett elő, ami láthatóan feküdt neki. A The Open Air íve a From Sun-Drenched Bliss to Peak-Time Moves jeligét igazolta: napfényes lebegésből feszes csúcsidőbe kanyarodott a nap zárására.