Közpénzek is erősítik a Live Nation amfiteátrum-hálózatát

Új oldalról vizsgálja a Live Nation amerikai piaci erejét a Vanderbilt Policy Accelerator friss tanulmánya. A Sold Out: How State and Local Governments Pay for Live Nation’s Monopoly című jelentés szerint az állami és helyi önkormányzatok nem egyszerűen helyszíneket biztosítanak a koncertóriásnak: több százmillió dollárnyi közpénzzel, kedvezményekkel és hosszú távú üzemeltetési szerződésekkel is hozzájárultak hálózatának kiépítéséhez.

A Ramsay Eyre, Jake Miller és Brian Shearer által készített kutatás 64, a Live Nation amerikai amfiteátrum-hálózatához tartozó helyszínt vizsgált meg. A szerzők szerint ezek közül 30 állami vagy önkormányzati tulajdonban van, miközben működtetésüket a Live Nation végzi. A jelentés azt állítja, hogy az ilyen szerződéseket sok esetben nyílt versenyeztetés nélkül kötötték meg.

A kutatók az általuk átvizsgált nyilvános dokumentumok alapján több mint 420 millió dollár közvetlen vagy közvetett állami és önkormányzati támogatást azonosítottak. Ebben ráadásul nincs benne minden lehetséges előny: a számítás nem próbálja pénzben meghatározni például a piaci szint alatti bérleti díjak teljes értékét vagy a közpénzből létrehozott helyszínek névhasználati megállapodásaiból származó bevételeket.

A tanulmány három visszatérő támogatási formát emel ki. Az első a közvetlen finanszírozás és az adókedvezmények rendszere, a második a kedvezményesen biztosított telek és közpénzből fejlesztett infrastruktúra, a harmadik pedig a köztulajdonú helyszínek hosszú távú üzemeltetési vagy bérleti szerződése. A jelentés szerzői szerint ezek együttesen jelentősen csökkenthetik egy új helyszín létrehozásának és működtetésének pénzügyi kockázatát.

Richmondban például a jelentés szerint legfeljebb 37 millió dollárnyi támogatást hagytak jóvá az Allianz Amphitheater projektjéhez, amelyet jövőbeli adóbevételekből fizetnének vissza. A Missouri állambeli Riverside esetében a tanulmány 120 millió dollárnyi kötvényfinanszírozást és további 15 millió dollárnyi adókedvezményt emel ki a Morton Amphitheaterhez kapcsolódóan.

Portlandben más konstrukció került a középpontba. A jelentés szerint a város egy belvárosi telket a becsült piaci értékének nagyjából ötödéért adott el a Live Nationnel együttműködő fejlesztőknek. Az ügy komoly helyi vitát váltott ki, különösen azért, mert Portland sokáig azon kevés nagy amerikai koncertpiac közé tartozott, ahol a Live Nation nem rendelkezett jelentős saját vagy általa működtetett nagykapacitású helyszínnel.

Noblesville-ben pedig egy jegyenként beszedett egydolláros díj került a kutatók látókörébe. A tanulmány számításai szerint ebből eddig körülbelül 8,2 millió dollár jutott a Ruoff Music Center környéki infrastruktúrára, miközben a Live Nationnek szerepe van annak meghatározásában is, milyen fejlesztésekre fordítsák a bevételt.

A jelentés egyik legfontosabb állítása ugyanakkor a már meglévő középületek használatára vonatkozik. Chicagóban a Huntington Bank Pavilion esetében a tanulmány szerint a Live Nation 2013 óta évi 350 ezer dolláros, inflációhoz nem kötött alapbért fizet. Dallasban a Dos Equis Pavilion szerződését a szerzők különösen kedvezőnek minősítik a vállalat számára: számításaik szerint az alapbérleti díj nagyságrendileg havi 50 ezer dollár, miközben bizonyos tőkejellegű fejlesztések finanszírozása nem közvetlenül a Live Nation feladata.

A tanulmány néhány hónappal azután jelent meg, hogy április 15-én egy manhattani szövetségi esküdtszék versenyjogi jogsértéseket állapított meg a Live Nation és a Ticketmaster működésében. Az esküdtszék többek között arra jutott, hogy a Live Nation monopolhelyzetben van a nagy amerikai amfiteátrumok piacán, és jogellenesen kapcsolta ezek használatát saját koncertpromóciós szolgáltatásaihoz. A jogvita ugyanakkor még nem zárult le: a jogorvoslatokról külön eljárásban döntenek, a Live Nation pedig vitatja az ítélet jogi megalapozottságát és további bírósági lépéseket helyezett kilátásba. New York State Attorney General

A Vanderbilt Policy Accelerator jelentése ennél egy lépéssel tovább megy, és azt állítja, hogy a Live Nation jelenlegi piaci pozícióját részben maguk a helyi és állami kormányzatok segítették kialakítani. A szerzők ezért nemcsak a közvetlen támogatások felülvizsgálatát sürgetik, hanem azt is, hogy a köztulajdonú helyszínek üzemeltetésére nyílt versenyben lehessen pályázni, vagy az önkormányzatok saját maguk működtessék azokat. Ez azonban a tanulmány szerzőinek szakpolitikai javaslata, nem a bírósági ítélet része.