Azt hitte, meghal a ketaminkísérlet közben a német tévériporter, most figyelmezteti a nézőket

A német televíziós újságíró, Jenke von Wilmsdorff legújabb műsorában azt vizsgálta, hogyan lehet kilépni a folyamatos stressz és elégedetlenség állapotából, és miként találhatnak az emberek több örömöt a mindennapokban. A kísérlet egyik legvitatottabb részeként ketamint próbált ki, az élmény pedig saját beszámolója szerint annyira intenzív volt, hogy egy ponton azt hitte, meg fog halni. Az október 29-én bemutatott adás után a közösségi médiában vita indult arról, hogy egy ilyen jelenet inkább a szer veszélyeire figyelmeztet, vagy éppen kíváncsiságot ébreszthet a nézőkben.

A JENKE. Experiment. Gute Laune. Wie kommen wir raus aus dem Dauerfrust? című műsort a ProSieben sugározta 20:15-kor, és a Joyn felületén is elérhetővé tették. A cím nagyjából azt jelenti: „Jó hangulat. Hogyan törhetünk ki az állandó frusztrációból?” Von Wilmsdorff a sorozatában rendszeresen saját tapasztalatain keresztül vizsgál különböző társadalmi és személyes problémákat, ezúttal azonban a ketaminnal kapcsolatos jelenet különösen erős reakciókat váltott ki.

„Azt hiszem, most meghalok”

A ketaminnal végzett kísérlet során von Wilmsdorff olyan állapotba került, amelyet később a halál és az újjászületés élményéhez hasonlított. A felvételen egy ponton azt mondta: „Így képzelem el a halált. Azt hiszem, most meghalok.” Utólag úgy írta le a történteket, mintha egy olyan utazáson vett volna részt, amelynek során valóban meghalt, majd újjászületett. Elmondása szerint attól is tartott, hogy nem fog visszatérni ebből az állapotból.

Fontos különbség azonban, hogy az újságíró a saját szubjektív élményéről beszélt, nem arról, hogy orvosi értelemben valóban meghalt volna. A ketamin megváltoztathatja az érzékelést, a testtudatot és a környezettel való kapcsolat megélését, ezért a hatása alatt álló személyek szokatlan, akár rendkívül valóságosnak tűnő tapasztalatokról is beszámolhatnak. Az ilyen élmények azonban nem azonosak a klinikai halállal.

A ketamint elsősorban érzéstelenítő és altatószerként alkalmazzák az orvostudományban, emellett bizonyos formáit és alkalmazási módjait meghatározott feltételek mellett egyes pszichiátriai kezelésekben is használják. A szer ugyanakkor komoly kockázatokkal járhat, különösen ellenőrizetlen körülmények között. A lehetséges hatások közé tartoznak az érzékelési zavarok, a tájékozódási nehézségek és a tudatállapot jelentős megváltozása.

Von Wilmsdorff a kísérlet után maga is hangsúlyozta, hogy senki ne próbálja meg önállóan megismételni a látottakat. Figyelmeztetése azért is lényeges, mert a televízióban bemutatott élmény körülményei nem tekinthetők azonosnak az ellenőrizetlen szerhasználattal, a műsorban szereplő személyes beszámoló pedig nem alkalmas arra, hogy bárki ebből következtessen a ketamin általános hatásaira vagy biztonságosságára.

Vita indult arról, milyen üzenetet közvetít a műsor

A jelenetről közzétett Instagram-bejegyzés alatt hamar megjelentek a kritikus hozzászólások. Több néző azt kérdőjelezte meg, hogy egy ennyire látványos és érzelmileg intenzív beszámoló valóban elrettenti-e az embereket a ketamin kipróbálásától. Egy hozzászóló például arról írt, hogy a felvétel inkább kíváncsibbá tette a szer iránt, ami éppen ellentétes hatás azzal, amit egy figyelmeztető szándékú bemutatótól várni lehetne.

Iris Aschenbrenner újságíró és YouTuber ennél is élesebben fogalmazott: szerinte a műsorrészlet akár a ketamin népszerűsítéseként is értelmezhető. Más kommentelők a jelenetek bemutatásának módját kifogásolták, egyesek szerint bizonyos részek megrendezettnek vagy a kockázatokat bagatellizálónak hatottak. Olyan néző is megszólalt, aki korábbi droghasználati tapasztalataira hivatkozva kérdőjelezte meg a látottak hitelességét.

A hozzászólások ugyanakkor eltérő személyes benyomásokat tükröznek, és önmagukban nem bizonyítják, hogy a műsor tudatosan népszerűsíteni akarta volna a ketamint, vagy hogy a bemutatott élmény ne lett volna valós von Wilmsdorff számára. A vita inkább arról szól, milyen felelőssége van egy televíziós produkciónak akkor, amikor egy tudatmódosító szer hatását személyes, látványos történetként mutatja be.

A kérdés különösen érzékeny, mert a ketamin orvosi felhasználása és a nem orvosi célú szerhasználat gyakran összemosódik a nyilvános beszélgetésekben. Az, hogy egy hatóanyagot ellenőrzött egészségügyi környezetben is alkalmaznak, nem jelenti azt, hogy az önálló kipróbálása biztonságos lenne. Ugyanígy egyetlen ember intenzív élménye sem tekinthető általános tapasztalatnak.

A kísérlet eredeti kérdése háttérbe szorult

A műsor eredetileg jóval tágabb problémát kívánt körüljárni: hogyan lehet megszabadulni az állandó teljesítménykényszertől, a frusztrációtól és a mindennapokat meghatározó nyomástól. Von Wilmsdorff ennek részeként vállalkozott különböző személyes kísérletekre, a ketaminnal kapcsolatos jelenet azonban olyan erős reakciókat váltott ki, hogy a figyelem jelentős része végül erre az egy tapasztalatra összpontosult.

A Focus beszámolója szerint a közösségi médiában kibontakozó vita egyszerre érintette a műsor hitelességét, a szerhasználat bemutatásának felelősségét és azt, hogy a nézők mennyire különbözően értelmezhetik ugyanazt a jelenetet. Ami az egyik ember számára riasztó figyelmeztetés, az másnak szokatlan vagy akár vonzó élménybeszámolónak tűnhet.

Von Wilmsdorff saját megfogalmazása szerint a kísérlet során átélt állapot annyira megrázó volt, hogy attól félt, nem tér vissza. A történtek után ezért kifejezetten az önálló kísérletezés ellen szólalt fel. Az adás körüli reakciók mégis azt mutatják, hogy a figyelmeztetés és a látványos televíziós bemutatás közötti egyensúly nem magától értetődő, különösen akkor, ha a téma egy orvosi alkalmazásokkal is rendelkező, de visszaélésre is alkalmas tudatmódosító szer.

Kapcsolódó cikkek