Több mint 80 brit előadó követel védelmet az AI-hangklónozás ellen

A hang eddig az előadó egyik legszemélyesebb eszköze volt. Az AI korában azonban már az sem magától értetődő, hogy aki megszólal egy felvételen, később kontrollálni tudja, hol és milyen formában szólal meg újra a saját hangján.

Több mint 80 brit színész, zenész és előadó ezért közös levélben fordult a kormányhoz. Azt követelik, hogy a jog egyértelműen védje az embereket a hozzájárulás nélküli hangklónozástól, valamint attól, hogy felvételeiket engedély nélkül használják mesterségesintelligencia-modellek tanítására.

Az ügy középpontjában nem maga az AI áll, hanem a beleegyezés.

Alice Sockett audiokönyv-narrátor, a kampány egyik társalapítója ennél is keményebben fogalmazott: szerinte a hangklónozás „egzisztenciális fenyegetést jelent az egész iparágunkra”.

A narrátorok különösen kiszolgáltatott helyzetben vannak. Munkájuk eredményeként órákon át tartó, tiszta beszédfelvételek kerülnek nyilvánosságra – vagyis pontosan olyan alapanyagok, amelyekből egy megfelelő rendszer részletes hangmodellt tud készíteni.

„A hangom nyilvánosan elérhető, mégis teljesen védtelen” – mondta Sockett, aki szerint hétről hétre több hanglopási esettel találkoznak.

Ez alapjaiban változtatja meg azt, mit jelent nyilvánosan megszólalni.

Egy énekes, színész vagy narrátor korábban egy konkrét produkcióhoz adta a hangját. Egy filmhez, dalhoz, reklámhoz vagy könyvhöz. A generatív AI viszont elméletileg leválaszthatja a hang karakterét az eredeti előadásról, majd új mondatokat, új dalokat vagy akár teljesen új szerepléseket készíthet vele.

Az ember közben nincs feltétlenül jelen a folyamatban.

Siobhan McSweeney, a Derry Girls színésznője szerint a brit szabályozás már most lemaradásban van a technológia mögött. Ő sem az AI teljes elutasításában látja a megoldást.

„Van mód arra, hogy együtt dolgozzunk az AI-jal, és olyan eszközként használjuk, amely segít minket, nem pedig feleslegessé tesz” – fogalmazott.

Majd hozzátette azt a mondatot, amely talán a teljes vita lényegét a legegyszerűbben összefoglalja: „A közönségünk emberi kapcsolódást akar, nem AI-t.”

A zenészek számára ugyanez a kérdés még személyesebb lehet.

Sandi Thom, akit a 2006-os I Wish I Was a Punk Rocker (With Flowers in My Hair) tett széles körben ismertté, azért csatlakozott a kezdeményezéshez, mert saját hangját nem egyszerűen reprodukálható hangsorként látja.

„Születésem óta velem van, és benne van az érzelem, az élet, a fájdalom, a könnyek és az öröm, amit átéltem” – mondta. „Kreativitás nélkül semmik vagyunk.”

Az aláírók között Hugh Bonneville is szerepel.

A vita azért különösen nehéz, mert a hangklónozás önmagában nem feltétlenül káros technológia. Egy ember számára, aki betegség vagy sérülés következtében elveszíti beszédképességét, a saját korábbi hangjából készített digitális modell egészen más jelentéssel bírhat. Segíthet abban, hogy továbbra is a saját hangjához hasonló módon kommunikáljon.

Ugyanaz a technológia viszont beleegyezés nélkül egészen más helyzetet teremt.

Egy ismert hanggal reklám készíthető. Narráció generálható. Dal énekeltethető fel. Egy színész olyan mondatokat „mondhat ki”, amelyeket soha életében nem mondott el.

És itt ütközik bele a technológia a jelenlegi brit jog korlátaiba.

Dr. Mathilde Pavis AI-jogi szakértő szerint a meglévő szabályozás közel kerül ugyan a problémához, de nem oldja meg teljesen.

„A jog majdnem eléri, de nem védi teljesen a hangodat, az arcodat vagy a személyazonosságodat” – fogalmazott.

Ez komoly különbség. A szerzői jog ugyanis hagyományosan konkrét műveket és felvételeket véd. Az AI-korszak egyik új kérdése viszont az, hogy mi történik akkor, amikor nem egy adott felvételt másolnak le, hanem annak segítségével magát az előadó felismerhető hangkarakterét reprodukálják.

A brit kormány is elismeri, hogy létezik szabályozási probléma.

Álláspontjuk szerint a digitális másolatok komoly lehetőségeket teremthetnek, többek között a kreatív iparágakban, ugyanakkor valós károkat is okozhatnak. Ezért konzultációt terveznek arról, hogyan lehet erősebb védelmet kialakítani úgy, hogy közben a legitim technológiai fejlesztéseket se lehetetlenítsék el.

A több mint 80 előadó szerint erre már nem elég részleges választ adni.

Mert egy dal, egy színészi alakítás vagy egy felolvasott könyv mögött nem pusztán felismerhető frekvenciák vannak. Ott van egy ember teljes előadói identitása.

Az AI már képes lemásolni ennek a felszínét.

A kérdés most az, hogy a jog képes lesz-e időben eldönteni, ki rendelkezhet a másolattal.