Érzelmes búcsúval zárt be a müncheni Blitz Club

Véget ért egy korszak a müncheni klubéletben: a Blitz Club megtartotta utolsó rendezvénysorozatát, a Blitz Club Closing-Wochenende pedig méltó lezárása lett annak a közel egy évtizedes történetnek, amely meghatározó szerepet játszott a város elektronikus zenei kultúrájában.

Már péntek este, a kapunyitás előtt hosszú sorok alakultak ki a Deutsches Museum épületében működő klub előtt. A várakozók közül sokan nem csupán egy újabb bulira érkeztek – azért álltak be a sorba, hogy még egyszer átéljék azt a különleges atmoszférát, amely a Blitzet az évek során Európa egyik legelismertebb technóhelyszínévé tette.

A szervezők tudatosan állították össze a programot. A fellépők között kizárólag olyan előadók kaptak helyet, akik korábban is szorosan kötődtek a klubhoz, így a hétvége inkább hasonlított egy családi találkozóra, mint egy hagyományos fesztiválra.

A nyitó Prelude blokk az élő produkciókra épült, amelyet az ausztrál HTRK indított. Később a klub két táncterén és bárjaiban ismét életre kelt az a karakteres hangzásvilág, amely a Blitz védjegyévé vált.

Az első éjszaka a müncheni DJ-közösség előtt tisztelgett. A pult mögé állt többek között BASHKKA, valamint az Ilian Tape köréhez tartozó előadók, de fellépett Fadi Mohem, Jorkes, DVS1 és Ogazón is.

Napközben a klub kertje vette át a főszerepet, ahol lazább house-szettek szóltak Virginia, Ryan Elliott és 600-Cellközreműködésével. Ahogy leszállt az este, a közönség ismét a beltéri táncterekre húzódott vissza, ahol Efdemin és La Staab zenéjére sokan utoljára búcsúztak attól a helytől, amely hosszú éveken át a müncheni technoélet egyik meghatározó találkozópontja volt.

A hétvége egyik legmeghatóbb pillanata a bejáratnál játszódott le. Amikor két vendéget arról kérdeztek, miért érkeztek, mindössze ennyit válaszoltak: „Búcsút venni.”

A záróhétvége ugyanakkor kritikákat is kapott. Többen panaszkodtak a klub nagytermeiben uralkodó hőségre, amely megnehezítette az egész éjszakás táncot, és a belépőárak is vitát váltottak ki. A 35 eurós jegy és a 15 eurós visszalépési díj sokak szerint elfogadható volt egy többnapos búcsúesemény esetében, mások viszont túl magasnak tartották egy rövidebb látogatásért.

A közösségi médiában is megoszlottak a vélemények, egy dologban azonban szinte mindenki egyetértett: a Blitz Club utolsó hétvégéje méltó lezárása volt egy olyan hely történetének, amely nemcsak klubként működött, hanem közösséget épített, és hosszú éveken át meghatározta München elektronikus zenei arculatát.