Echo in the Dark: teljes lemez denevér-echolokációból, szintik nélkül

Tommy Perman sokáig úgy hitte, minden UK denevér nagyjából egyformán szól. Aztán kiderült, tévedett – és most már Echo in the Dark címen egy teljes anyag bizonyítja ezt. „A lesser horseshoe bat gyönyörű, hullámzó hívásai simán megállnák a helyüket egy dub lemezen” – mondta a Positive News -nak –, „míg a Daubenton’s bat elképesztő, szinkópált ritmusokat produkál, mint egy jazzdobos.” A projekt Hanna Tuulikki és Tommy Perman közös munkája, amely vinyl és digitális formátumban kap újrakiadást August 28, 2026 -án a glasgow-i KIN-TU kiadónál. Miközben 2026-ban az elektronikus zene nagy része AI-assisted szintézissel és moduláris rendszerekkel kereste az új hangdizájn irányát, ez a lemez szembement a trenddel: a teljes ritmikai vázat egy nyolcgrammos emlős vadászhívásaiból építette fel. TL;DR : egy full-length album, amely kizárólag denevér-echolokációs hívásokból áll – szintetizátor nélkül. Hogyan lesz a denevérhangból ütem? A denevérek az emberi hallástartomány felett tájékozódnak, ezért Tuulikki és Perman heterodyne denevérdetektorokat használtak, amelyek az ultrahangot hallható tartományba tolják. A kapott jel nem egy ráhúzott minta: ez maga a beat. A ritmus, a dallam és a textúra mind a feldolgozott hívásokból származik, fölé csak Tuulikki énekét rétegezték. Nincs billentyű, nincs dobgép, nincs plugin, ami helyettesítené a forrást. A hangokat 13 UK őshonos denevérfaj hívásaiból gyűjtötték – részben terepen, részben nyílt felhíváson keresztül –, a fajazonosítást a Tayside Bat Group segítette, végül nyolc faj került fel a lemezre. A történet 2022-ig nyúlik vissza: az arbroathi Hospitalfield művészeti helyszín a járvány alatti közösségi denevérséták után kért fel Tuulikkit egy denevéres munkára. Ebből lett a tánczene-ötlet echolokációból, Perman bevonásával pedig szabadtéri „silent bat rave”-ek sorozata: fejhallgatók, alkonyfény, a fejünk felett repkedő denevérek – és az ő hívásaikra táncoló közönség. Ami ebben igazán lényeges: míg a bioakusztikus művek többsége fűszerként szórja a terepfelvételeket a zenébe, itt ezek adják a szerkezetet. Az Echo in the Dark egyszerre hangkísérlet és gesztus annak felé, amitől sokan ösztönösen tartanak – és kérdésfelvetés, hogy a tánczene képes-e átírni a denevérekről alkotott érzelmi képet.