Előkerült egy ritka felvétel Jimi Hendrix legendás woodstocki koncertjéről

1969 augusztus 18-án a woodstocki fesztivál nagy része már véget ért. A sárban és szemétben álló terület lassan kiürült, a több százezres tömeg jelentős része hazafelé tartott. Jimi Hendrix viszont még csak ekkor lépett színpadra – tőle alig néhány méterre pedig egy 22 éves egyetemista állt egy kamerával, akinek hivatalosan semmi keresnivalója nem volt ott.

Albert Goodman drámaszakos hallgató volt, és nem rendelkezett különleges backstage-engedéllyel. Egy gitárt cipelő barátja mögött jutott fel a színpadra, majd Juma Sultan ütőhangszeres mögött talált magának helyet. Innen kezdett forgatni.

Hendrix nagyjából 15 lábnyira, vagyis alig négy és fél méterre játszott előtte.

Goodman két nyílt orsós videószalagra rögzítette a koncert egy részét. Az anyagból most korábban ritkán látott jelenetek kerültek nyilvánosságra a Jimi Hendrix: Live at Woodstock — A Second Look című filmben, amely augusztus 18-án, a fellépés 57. évfordulóján debütált a YouTube-on.

És bár Hendrix woodstocki koncertje természetesen nem elveszett előadás, Goodman kamerája egészen más helyről látta azt, mint a hivatalos stáb.

Néhány méterre egy rocktörténeti pillanattól

Hendrix akkoriban éppen maga mögött hagyta a Jimi Hendrix Experience korszakát. Woodstockban egy frissen összeállított, nagyobb formációval, a Gypsy Sun and Rainbows tagjaival állt színpadra.

Billy Cox basszusgitározott, Larry Lee gitározott, Juma Sultan és Jerry Velez ütőhangszereken játszott, a doboknál pedig Hendrix régi társa, Mitch Mitchell ült.

A zenekarnak nem volt mögötte hosszú közös története. Éppen ez ad a koncertnek valamiféle nyers bizonytalanságot: Hendrix már kifelé tartott abból a felállásból, amely világsztárrá tette, de még nem lehetett tudni, pontosan mi jön utána.

Goodman felvételein többek között a Purple Haze, a Voodoo Child, a Message to Love és a Hear My Train a Comin'részletei láthatók.

A legfontosabb pillanat azonban elkerülhetetlenül ugyanaz, amely Woodstock egyik örök képévé vált: az amerikai himnusz.

Hendrix The Star-Spangled Banner-előadása nem egyszerű gitárfeldolgozásként maradt meg. A hangszerből szirénákra, robbanásokra és háborús zajokra emlékeztető hangokat csavart ki, miközben az Egyesült Államok éppen a vietnámi háborúba volt beleragadva. Nem kellett hozzá egyetlen kimondott politikai mondat sem.

A gitár elmondta helyette.

Hendrix maga is látta a felvételeket

Goodman története ráadásul nem ért véget azzal, hogy lejött a színpadról.

A koncert utáni napokban stoppal utazott, amikor véletlenül olyan sofőr vette fel, akinek kapcsolata volt Hendrix környezetéhez. A találkozásból végül az lett, hogy sikerült megszervezni: maga Hendrix is megnézhette a róla készült felvételeket.

Goodman ezután évtizedeken keresztül őrizte az anyagot. Nagyjából harminc év elteltével tette hozzáférhetővé Hendrix családja számára, most pedig az A Second Look révén szélesebb közönség is láthatja.

A felvételek értékét nem a tökéletes képminőség adja. Éppen ellenkezőleg.

Ma egy fesztivál minden fontos pillanatát egyszerre több száz telefon rögzíti. Hendrix idejében viszont néhány méterre kerülni egy színpadtól kamerával egészen más lehetőség volt. Goodman képei ezért nem úgy hatnak, mint egy gondosan megkomponált koncertfilm. Inkább olyanok, mintha valaki véletlenül nyitva hagyott volna egy ajtót 1969-re.

Mire Hendrix játszott, Woodstock már majdnem véget ért

A koncert különös helyet foglal el a fesztivál történetében. Hendrix volt Woodstock legnagyobb neve és egyik legjobban várt előadója, az időjárás és a folyamatos csúszások miatt azonban csak hétfő reggel jutott színpadra.

Addigra az eredetileg hatalmas közönség jelentős része már elindult haza.

Van ebben valami furcsán szép. A történelem egyik legismertebb fesztiválfellépése nem százezrek előtt, a hétvége főműsoridejében történt, hanem egy széteső fesztivál utolsó óráiban, amikor sokan már nem is voltak ott.

Hendrix alig több mint egy évvel később, 1970 szeptemberében meghalt. 27 éves volt.

Ezért minden újonnan hozzáférhető felvétel különös súlyt kap, főleg ha olyan közelről készült, mint Goodmané.

Ötvenhét évvel később pedig mi is odaállhatunk mellé.