Nem sokkal azután, hogy a Claude fejlesztőjét 274 Elvis-dal miatt perelték be, Presley jogtulajdonosai a Sunóval szemben is bírósághoz fordultak. A keresetet az Elvis Presley Enterprises, a Raleigh Music Publishing és az Authentic Brands Group egyik leányvállalata nyújtotta be a kaliforniai északi kerületi szövetségi bíróságon. Az Authentic Brands Group kezeli Presley szellemi tulajdonának jelentős részét.
Az 51 oldalas beadvány két szálon fut. Az egyik a szerzői jog: a felperesek szerint a Suno engedély nélkül másolta le Presley dalait, és ezeken tanította a modelljeit. A másik a személyiségi jog, vagyis az, hogy a platformon az énekes hangját utánzó számok készülhetnek. A Digital Music News összesítése szerint a kereset 859 művet érint, és a törvényben meghatározott legmagasabb kártérítéssel számolva a követelés meghaladja a 152 millió dollárt.
Az ELVIS-törvényre is hivatkoznak
A felperesek Tennessee állam 2024-es ELVIS-törvényére is építenek, amely a mesterséges intelligenciával készült hang- és képmásutánzás ellen védi az előadókat. A kereset szerint a felhasználók Presley nevére hivatkozva olyan felvételeket generálhatnak, amelyek az énekes jellegzetes hangszínét idézik. A beadványban felsorolt példákról az ügyvédek azt írják, hogy egyikükön sem Presley énekel: szintetikus, engedély nélküli felhasználásról van szó, amelyet a Suno a saját szolgáltatásai eladására használ.
A tennessee-i személyiségi jog mellett a kereset közvetlen szerzői jogsértést is állít, részben a streamingoldalakról történő hangletöltés és a jogosulatlan betanítás miatt. Emellett az amerikai DMCA két rendelkezésére hivatkozik: a műszaki védelem megkerülésére és a szerzői jogi adatok eltávolítására.
A Warner-megállapodást a Suno ellen fordítják
A beadvány sokat merít az elmúlt hónapok fejleményeiből. A Suno licencmegállapodást kötött többek között a Warner Music Grouppal és a Believe-vel. A felperesek szerint ezek azt bizonyítják, hogy a betanítási engedélyeknek van piaca, a cég viszont első modelljeinél nem kért engedélyt. A Warnerrel közösen fejlesztett v6-os változat bevezetésekor a Suno visszavonultatta a korábbi modelleket, és új védelmi korlátokat vezetett be. A kereset ezt legalább hallgatólagos beismerésnek tekinti arra, hogy a korábbi védelem kevés volt a jogsértések megakadályozására.
A felperesek a méltányos használatra épülő védekezést is támadják. Felhozzák, hogy a Suno a német GEMA-val szemben alulmaradt a müncheni tartományi bíróságon, és idézik a szerzők Anthropic elleni, végül egyezséggel lezárult csoportos perének egyik megállapítását is. Eszerint a művek határozatlan ideig tartó archiválása jogilag más megítélés alá esik, mint a kizárólag egy adott modell betanítására vásárolt és beszkennelt művek felhasználása.
„A következő Elvis nem fog gitárt”
A beadvány hangneme élesebb a szokásosnál. Az ügyvédek azt állítják, hogy a Sunót eleve arra szánták, hogy kiváltsa azokat a művészeket, akiknek a műveit és a személyét jogellenesen lemásolta, és ennek alátámasztására a cég egyik befektetőjének közösségi médiás bejegyzését is idézik. A keresetben az a mondat is szerepel, hogy a következő Elvis már nem fog gitárt.
A felpereseket Richard S. Busch szórakoztatóipari ügyvéd képviseli, aki az Anthropic elleni Elvis-perben is eljár, és a Gerencia 360, a Round Hill Music és a Reservoir Media megbízásából is pereskedik a Suno ellen. Ugyanebben a bírósági körzetben Eminem kiadója, az Eight Mile Style is keresetet nyújtott be a cég ellen, 269 dal miatt.
A bíróság még nem döntött
A kereset állításai egyelőre bizonyítatlanok. A Suno a korábbi eljárásokban a méltányos használatra hivatkozott, az Eight Mile Style keresetére pedig azt közölte, hogy tiltja a művészek munkáinak engedély nélküli felhasználását. Az Elvis-perre adott nyilvános reakciója még nem ismert. A céget 2024-ben a három nagy lemezkiadó is beperelte; a Warner azóta megegyezett vele, a Universal és a Sony pere folyik.
