Eric Prydz és Boris Brejcha b2b-je papíron furcsa volt, élőben viszont működött

Eric Prydz és Boris Brejcha egy DJ-pult mögött elsőre inkább tűnt merész bookingnak, mint magától értetődő párosításnak. A Hangar at the Royal Palace kétórás b2b-je azonban megmutatta, hogy a két producer hangzása között jóval több az átjárás, mint azt a nevük alapján gondolnánk.

A teljes szett most már visszanézhető, és hamar kiderül belőle, miért nem esett szét két különálló zenei világra az este.

Prydz nem próbálta ráerőltetni nagyívű, lebegő progresszív oldalát Brejcha feszesebb, pattogó groove-jaira. Inkább elővette Cirez D sötétebb és nyersebb hangzását, és ezzel teremtette meg azt a közös területet, ahol mindketten kényelmesen mozoghattak.

Ez volt a szett kulcsa.

Prydz a Cirez D-oldal felől érkezett

Brejcha zenéjének egyik legfontosabb eleme az állandó mozgás. A basszusok rugóznak, a dobok feszesek, a groove szinte folyamatosan előrefelé tolja a szettet. Egy hosszú, atmoszférikus Pryda-építkezés könnyen megtörhette volna ezt a lendületet.

Prydz ezért már viszonylag korán sötétebbre húzta a történetet.

Előkerült a Last Call, majd több kiadatlan Cirez D- és Pryda-anyag is. Ezek nyersebb textúrái sokkal természetesebben simultak Brejcha világához, miközben Prydz jellegzetes dramaturgiája sem veszett el.

Brejcha közben nem hagyta otthon azokat a trekkeket sem, amelyek miatt a közönség érkezett. Az Endor mellett Sam Paganini Rave című számának masszív átdolgozása is bekerült, így a kétórás játék akkor sem veszített a fizikai erejéből, amikor Prydz hosszabb építkezésekbe kezdett.

Rengeteg kiadatlan zene került a pultba

Prydz-szetteknél szinte külön sportág az ismeretlen ID-k vadászata, és Brüsszelben is volt mit keresni.

Több kiadatlan Pryda- és Cirez D-darab került elő, köztük a Rebel XX újragondolt változata, amelyet a Pump Up The Jam motívumaival kapcsolt össze. Pont az ilyen pillanatok mutatták meg, hogy nem előre kiszámított slágerparádéról van szó: a két DJ folyamatosan kereste, meddig lehet eltolni a közös hangzást anélkül, hogy elveszítenék a táncteret.

A Royal Palace monumentális környezete közben adott néhány olyan jelenetet is, amelyet nehéz lett volna hagyományos klubban ugyanígy megteremteni.

Az egyik csúcspontnál a New Order Blue Monday-ja és a Daft Punk Harder, Better, Faster, Stronger című száma találkozott. Két popkulturális alapdarab, tízezres közönség és egy történelmi palota udvara – az a fajta pillanat, amelynél egy fesztiválszett hirtelen több lesz jól összerakott trackek sorozatánál.

A végére nem kellett még egy nagy drop

A lezárásnál Prydz és Brejcha sem próbálta túllicitálni az előző két órát.

Digitalism Circles című számának egy gyönyörű, privát dub változatára úsztatták rá a Kings of Tomorrow Finallyvokálját. A keményebb Cirez D-anyagok és Brejcha pattogó basszusai után ez már nem a következő dropot kereste. Inkább lassan kiengedte az este feszültségét.

És talán ez mondja el a legtöbbet arról, miért működött ez a párosítás.

Prydz és Brejcha nem egymás mellett játszott két külön szettet, hanem valóban b2b-ben gondolkodott. Nem próbálták bizonyítani, melyikük tud nagyobb pillanatot előhúzni, és nem váltogatták mechanikusan a saját slágereiket. Figyeltek arra, amit a másik az előző trekkben elkezdett, majd onnan vitték tovább.

A Hangar line-upjának megjelenésekor az Eric Prydz b2b Boris Brejcha felirat még furcsa kombinációnak tűnhetett. Két óra után már inkább az a kérdés, miért kellett eddig várni rá.