Gilla Band: szeptemberben érkezik a Pugnello

Négy év után új albummal tér vissza a Gilla Band. Az ír noise rock és posztpunk kvartett bejelentette Pugnello című negyedik stúdióalbumát, amely szeptember 25-én jelenik meg a Rough Trade Records gondozásában. A zenekar a bejelentéssel együtt egy új dalt is megosztott: a Placeholder újabb betekintést ad abba a sötét, nyugtalan világba, amely az új lemezt jellemzi.

A Pugnello teljes egészében a zenekar saját munkája. A produkciót maguk készítették, míg a felvételért és a keverésért Daniel Fox, a zenekar basszusgitárosa felelt. Ez a független alkotói folyamat jól illeszkedik a Gilla Band eddigi pályájához, hiszen a csapat mindig is a kompromisszumoktól mentes, kísérletező hangzásáról volt ismert.

Az albumon szerepel a nemrég megjelent Giraffe is, amely négy év után az első új Gilla Band-dal volt, most pedig megérkezett mellé a még nyersebb és feszültebb Placeholder.

A dal egy zakatoló, torz szintetizátoros alapra épül, amely fölött Dara Kiely szinte tudatfolyamszerű szövegei bontakoznak ki. A frontember szerint a szerzemény saját mentális működésének feltérképezéséről szól, arról, hogyan próbál a gyermekkori emlékekbe és nosztalgikus kapaszkodókba menekülni a szorongás elől.

Kiely elmondása szerint a dalban gyerekkori élmények keverednek a jelen hétköznapjaival. Megidézi többek között a Big Brother egykori feszült pillanatait, Harold Lloyd legendás némafilmes jelenetét, amikor egy óra mutatójába kapaszkodik, valamint saját gyermekkori rögeszméit is.

A szám egyik legszemélyesebb története a Power Rangershez kapcsolódik. Az énekes felidézte, hogy hétéves korában egy keresztény táborban azt mondta, ha felnő, Power Ranger szeretne lenni. A válasz nevetés volt, majd közölték vele, hogy ilyen foglalkozás nem létezik. Mint mondja, ezt az élményt a mai napig nem tudta teljesen elengedni.

A dal egyik legemlékezetesebb sora is ezt a groteszk humort tükrözi: „Halálos adag semmit fecskendezek magamba. Veszélyesen hangosan hallgatok Coldplayt.” Kiely szerint ez a sor teljes egészében valós élményen alapul.

A Gilla Band – amely korábban Girl Band néven vált ismertté – az elmúlt évtized egyik legizgalmasabb kísérleti rockzenekarává nőtte ki magát. A Holding Hands With Jamie (2015), a The Talkies (2019) és a Most Normal (2022) albumokkal sajátos hangzást alakítottak ki, amelyben a posztpunk, a noise rock, az ipari elektronika és az experimentális zene természetesen olvad össze.

A zenekar tagjai az elmúlt években külön projekteken is dolgoztak. Tavaly például Alan Duggan gitáros indította el The Null Club nevű szólóprojektjét, amely tovább mélyítette a csapat elektronikus irányultságát.

Az új album megjelenését koncertsorozat is kíséri. Októberben két különleges brit klubkoncertet adnak: október 7-én a legendás The White Hotel színpadán játszanak Manchesterben, még a helyszín bezárása előtt, majd október 8-án a londoni ICA közönsége láthatja őket egy körszínpados produkcióban. Ezek az esték a korábban bejelentett európai és észak-amerikai turnéállomásokhoz csatlakoznak.

A Pugnello tíz dalt tartalmaz majd, köztük a The Angelus, Placeholder, The Megazord, Computer Sadness, Giraffe és The Gallop című szerzeményeket.

A két eddig megjelent dal alapján a Gilla Band továbbra sem próbál könnyebb utat választani. A Pugnello minden jel szerint megőrzi azt a nyers, kiszámíthatatlan karaktert, amely az elmúlt években az ír zenekart a kortárs alternatív rock egyik legizgalmasabb szereplőjévé tette.