Gotye a slágerpénzből elektronikus zenehistóriát ment

Az internet imádja a „where are they now” sztorikat. Wally De Backer – akit a legtöbben a 2011 körüli, színes, geometrikus testfestéses klipből ismernek – azonban nem tűnt el. Ha belépsz egy bizonyos párizsi hangszer-restauráló műhelybe, nem egy régi listás sikerébe kapaszkodó egyslágeres előadót látsz, hanem egy embert, akit forrasztóón és por fed, miközben vákuumcsöveket éleszt újra. TL;DR: Gotye nem vonult vissza, csak évszázadot váltott. A csúcsra jutó dal és a három Grammy után De Backer egyre kevésbé találta a helyét a top 40-es celebkultúrában, és nem akarta élete végéig rádióbarát hookokat gyártani vagy a következő virális loopot hajszolni. 2012 volt az a pont, amikor tényleg irányt váltott: visszafelé kezdett nézni az időben, a mikrochipek és digitális szintik előtti elektronikus tervezés hajnalára. Rájött, hogy a modern elektronikus zene alapjai padlásokon rothadnak szét – ezt a válságot 2014-től teljes erővel kezdte kezelni. Ma a napjait és a vagyonát ritka 1940s elektronikus hangszerek felkutatására és restaurálására fordítja, és egy kifejezetten történeti fókuszú kiadót is működtet. Fő rögeszméje a rendkívül ritka, francia Ondioline – egy 1941-ben Georges Jenny által kitalált, vákuumcsöves, monofonikus hangszer, amely hegedű- vagy csellószerűen kifejező játékot enged. Mivel az Ondioline rendkívül sérülékeny, alig maradt működő példány a 21. századra. De Backer világszerte elkezdte felkutatni és megvásárolni a törött darabokat, majd Jean-Loup Dierstein mesterjavítóval társult, hogy az eszközöket gyakorlatilag az alapoktól építsék újra – az eredeti, monofonikus koncepciót megőrizve. Nem azért, hogy üvegvitrinbe zárt relikviák legyenek belőlük, hanem hogy élő kapcsolatot teremtsenek a korai elektronikus dizájn hagyományával, amely a mai EDM és pop világát is megalapozta.