A hard techno főszínpadra került – de egyre nagyobb vitát szít a szcénában

A hard techno az elmúlt néhány évben látványosan kilépett a klubokból, és a legnagyobb fesztiválok főszínpadain is meghatározó műfajjá vált. A robbanásszerű népszerűség azonban egyre élesebb vitákat vált ki az elektronikus zenei közösségen belül.

Az egyik legismertebb kritikát DJ DVS1 fogalmazta meg egy szakmai panelbeszélgetésen. Véleménye szerint a 150 BPM fölötti hard techno egyre gyakrabban használ olyan produkciós sémákat, amelyek inkább az EDM világára emlékeztetnek, miközben underground zenei irányzatként pozicionálják magukat.

A vita túlmutat a tempón. Sok veterán szerint a korábban hipnotikus építkezésre, finom feszültségre és hosszú DJ-szettekre épülő techno helyét fokozatosan átvették a gyors droppokra, agresszív torzításokra és azonnali csúcspontokra épülő produkciók.

A generációs különbségek is egyre látványosabbak. A fiatalabb közönség számára a nagy sebesség és a folyamatos intenzitás jelenti a katarzist, míg sok régebbi techno-rajongó úgy érzi, hogy a tempó háttérbe szorítja a zenei mélységet és a történetmesélést.

A közösségi média szintén jelentős szerepet játszik ebben az átalakulásban. A rövid videós platformok elsősorban azokat a pillanatokat emelik ki, amelyek néhány másodperc alatt maximális energiát közvetítenek. Ennek hatására egyre több producer olyan zenéket készít, amelyekből eltűnnek a hosszú átvezetések, helyüket pedig látványos dropok és folyamatos csúcspontok veszik át.

A fesztiválok programjai is jól mutatják a műfaj előretörését. A Verknipt például mintegy 40 ezer embert vitt be a Johan Cruijff Arenába egyetlen hard techno eseményre, ami néhány évvel ezelőtt még elképzelhetetlennek tűnt. Szintén mérföldkőnek számított, amikor Sara Landry első hard techno előadóként lépett fel a Tomorrowland Mainstage színpadán.

A produkciós szemlélet is ehhez a közeghez alkalmazkodott. A stadionokra és nagyszínpadokra tervezett zenék gyakran egyszerűbb ritmusképletekkel, masszív lábdobokkal és folyamatos hangerővel dolgoznak, hogy a lehető legnagyobb tömeg számára működjenek.

DVS1 kritikája szerint azonban éppen ez a folyamat veszélyezteti a techno egyik alapértékét: a fokozatos építkezést és a hipnotikus feszültséget. Szerinte amikor minden szám ugyanarra a tempóra és ugyanarra az energiaívre épül, a karakterek könnyen összemosódnak, és a műfaj elveszítheti sokszínűségét.

Akár egyetért valaki ezzel a kritikával, akár nem, az biztosnak látszik, hogy a hard techno már nem periférikus irányzat. A műfaj mára a legnagyobb fesztiválok egyik meghatározó szereplőjévé vált, miközben továbbra is élénk vitákat gerjeszt arról, mit jelent ma az underground elektronikus zene.