Jim Ward a Sparta új korszakáról: „Most végre tudom, ki vagyok”

A Sparta énekes-gitárosa, Jim Ward az NME-nek beszélt a zenekar érzelmileg telített, szeretettel átitatott hatodik lemezéről, a ‘Cut A Silhouette’-ről, valamint arról, hogyan rendezte viszonyát az At The Drive-In múltjával, és miért tiszteli a Kneecap és a Turnstile munkáját. Az At The Drive-In a 2001 -es feloszlás előtt adta ki a punkmérföldkőnek számító ‘Relationship Of Command’-ot; Cedric Bixler-Zavala és Omar Rodriguez-Lopez később a The Mars Volta felé fordult, míg Paul Hinojos, Tony Hajjar és Ward megalapította a Spartát. „ We came in with a giant chip on our shoulder, ” idézte fel Ward a debütáló, pengeéles ‘Wiretap Scars’ ( 2002 ) időszakát. „ We definitely had something to prove. It’s hard to be somewhere and not feel like you belong there. ” Két további dühös Sparta-album után a zenekar szünetre vonult, az At The Drive-In pedig 2012 -ben újra összeállt – Coachella-headliner és Reading & Leeds fellépésekkel. A 2016-os turné előtt hetekben azonban bejelentették, hogy Ward nem tér vissza a csapatba. „ I wasn’t in a healthy place. I just wanted to play loud rock music, sweat, scream and be in my community ” – mondta most az NME-nek egy turnébusz hátuljából. Ekkor élesztette fel a Spartát Hinojos és Hajjar nélkül; a jelenlegi felállásban Ward mellett a régi basszusgitáros, Matt Miller és a dobos Neil Hennessy játszik. A Sparta a múlt hónapban adta ki a ‘Cut A Silhouette’-et. Ward szerint a lemez „bölcs” hangvételű, és annak is köszönhető, hogy közvetlenül előtte ünnepi turnékon újrajátszották a ‘Wiretap Scars’ és a ‘Porcelain’ anyagát, közben pedig ismét beszélőviszonyba került Tony Hajjarral és Paul Hinojosszal. „A nehéz, érzelmes beszélgetések és a koncertek együtt sok helyet felszabadítottak bennem, hogy olyan lemezt csináljak, amely igazán az életemet tükrözi. Úgy érzem, most már tudom, ki vagyok; az imposztorszindróma sosem volt még ilyen alacsony szinten.” Ward úgy látja, a Sparta mindig is „underdog” maradt. „Folyton azt hallom, hogy alulértékeltek vagyunk. Erre lehet dühvel és bizonyítási kényszerrel reagálni, vagy egyszerűen azt mondani: ‘Igen, még mindig itt vagyunk, és jó zenekar vagyunk.’ Nem akarok Top Of The Pops -szereplést. Megtörtént, jó móka volt, de nem az én utam. Ez a lemez inkább egy újbóli bemutatkozás ahhoz, amit szeretsz.” Inspirációi között Ward a DNS-ébe égett Fugazit és Jawboxot említi, de visszanyúlt azokhoz az előadókhoz is, akik még azelőtt formálták, hogy megtalálta a saját közegét: Denny Goodman és Jefferson Starship lemezeihez. Soha nem a slágerek vonzották: a Beatles-től a ‘Day In The Life’, Billy Joeltől a ‘Scenes From An Italian Restaurant’ a kedvence. „Ez a szabadság ebben a zenekarban: mindenhez nyúlhatunk, amihez csak akarunk.”