Amikor a cél meginog: mit kezdjünk a kétely pillanatával

A céljaink többnyire lendületesen indulnak. Van terv, van fegyelem, és ott az érzés is, hogy most minden másképp lesz. Aztán kimarad egy edzés, elcsúszik egy határidő, vagy kiderül, hogy a vállalás jóval több energiát követel, mint hittük. Ekkor érkezik meg a kétely, és vele együtt a kérdés, amely sokakat ugyanott ér utol: érdemes-e folytatni.

Patrick Carroll, az Ohio Állami Egyetem pszichológia professzora ezt a fordulópontot vizsgálja évek óta. A szakirodalom „cselekvési krízisnek” nevezi azt a helyzetet, amikor valaki komolyan mérlegelni kezdi, hogy ragaszkodjon-e a hosszú távú céljához, vagy inkább elengedje. Carroll szerint ezek a pillanatok nem rendellenességek, hanem a folyamat részei. Ahogy az akadályok egymásra rakódnak, a nehézségek felnagyítódnak, és a kétségek lassan keretet adnak a döntésnek.

A kutató legújabb eredményei egy egyszerű, mégis szokatlan megközelítést javasolnak. Amikor a kételyek uralni kezdik a gondolkodást, érdemes magukat a kételyeket kétségbe vonni. Carroll megfogalmazása szerint ez a hozzáállás önbizalmat adhat vissza, mert elválasztja a pillanatnyi bizonytalanságot a tényleges döntéstől.

Egy vizsgálatban 267 résztvevő értékelte, mennyire bizonytalan a számára legfontosabb cél elérésében. A kutatók arra kérték őket, hogy idézzenek fel egy múltbeli helyzetet, amikor vagy kifejezetten biztosak, vagy kifejezetten bizonytalanok voltak a saját gondolkodásukban. Az eredmények beszédesek voltak. Azoknál, akik biztosnak érezték saját gondolataikat, a cél iránti kétely csökkentette az elköteleződést. Akik viszont elbizonytalanodtak a saját gondolkodásukban, épp ellenkezőleg reagáltak: nőtt a kitartásuk.

A módszer azonban nem korlátlan. Carroll hangsúlyozza, hogy ha valaki túlságosan a saját belső vívódásaira koncentrál, a hatás gyengül. Ilyenkor különösen fontos a külső nézőpont. Egy terapeuta, egy tanár vagy egy barát segíthet eldönteni, hogy a kétely valódi akadályt jelez, vagy csak átmeneti kimerültséget, csalódást tükröz.

A túlzásba vitt önbizalom könnyen rossz ítélőképességhez vezethet. Mégis, a kutatás üzenete egyszerű és emberi. A kétség nem feltétlenül tény, gyakran csak egy gondolat. Ha ezt felismerjük, és megvizsgáljuk a valódi súlyát, a következő lépést már nagyobb önállósággal és tisztább fejjel tehetjük meg.