Kisebb incidenssel indult, mégis nagyot ment Berlin első diszkója hajléktalanoknak

Berlin egyik legismertebb hajléktalanokat segítő intézménye egy estére teljesen más szerepet vállalt. A Bahnhof Zoo mellett működő Bahnhofsmission, ahová naponta 600–800 rászoruló érkezik ételért, ruháért, tisztálkodási lehetőségért vagy szociális segítségért, első alkalommal rendezett kifejezetten hajléktalan embereknek szóló diszkót. Négy órán át nem a segélyezés, hanem a zene és a közös tánc került a középpontba. 

A program délután öttől este kilencig tartott, a DJ pedig popzenékből, slágerekből, illetve a nyolcvanas, kilencvenes és kétezres évek kedvenceiből válogatott. A vendégeket chips, flips és alkoholmentes koktélok várták, a tánctér pedig rövid idő alatt megtelt. Az alkohol tudatosan maradt ki az estéből, részben azért, hogy csökkentsék a konfliktusok esélyét. 

Az intézmény sajtósa, Barbara Breuer szerint az ötlet a mindennapi működésből nőtt ki. A munkatársak újra és újra azt tapasztalták, hogy amikor odakint megszólal valamilyen zene, a vendégek azonnal együtt mozognak vele, dobolni vagy táncolni kezdenek. Ezúttal ezért olyan helyzetet akartak teremteni, amelyben nem kizárólag segítséget nyújtanak, hanem egyenrangú résztvevőként töltenek időt azokkal, akik naponta hozzájuk fordulnak. 

A bejáratnál Pierre, az intézmény egyik önkéntese állt, erre az estére afféle ajtónállóként. A szabály egyszerű volt: mindenki jöhetett, aki betartotta a házirendet. Kivételt azok jelentettek, akiknek érvényes kitiltásuk volt az intézményből – tíz ilyen ember szerepelt a listán. A dress code ezzel szemben lényegében annyiból állt: mindenki úgy érkezzen, ahogy van. 

Közvetlenül a kezdés előtt ugyanakkor komoly incidens történt. Egy férfi ököllel támadt rá két munkatársra, a helyszínre érkező rendőrök pedig helyszíni kitiltást adtak neki. Az eset okát nem sikerült azonnal tisztázni. Az este hátralévő részében azonban már nem történt újabb rendbontás, és a rendezvény a tervek szerint folytatódott. 

A diszkó talán legjobban a 47 éves Kai történetén keresztül mutatta meg, miért lehet jelentős egy ilyen, elsőre egyszerűnek tűnő program. A kerekesszékkel közlekedő férfi egész este egy kívánságszámra várt, amely végül nem került sorra, de ez nem akadályozta meg abban, hogy tovább táncoljon. Az utcán saját elmondása szerint rendszeresen érik sértések, ezen az estén viszont úgy mozoghatott a tánctéren, hogy senki nem szólt be neki. 

A történet azért több egy kedves berlini színes hírnél, mert rámutat arra is, milyen kevés olyan tér áll a hajléktalan emberek rendelkezésére, ahol nem segítségre szorulóként, ügyfélként vagy problémaként találkoznak velük. A Bahnhofsmission hagyományos feladata természetesen továbbra is az alapvető szükségletek biztosítása – étel, ital, ruházat, higiénés lehetőségek és szociális tanácsadás –, de az intézmény saját bemutatkozásában is hangsúlyozza a közösség és az emberi méltóság szerepét. 

Ebben az értelemben a tánc nem valamiféle mellékes szórakoztatás volt, hanem ugyanannak a szemléletnek egy másik formája. A szociális ellátásban könnyű mindent a túlélés minimumára szűkíteni: ételre, melegre, tisztaságra, biztonságra. A közösségi élmény, a zene vagy egyszerűen az, hogy valaki néhány órára felszabadultan táncolhat, ugyanakkor szintén része annak, amit normális életnek nevezünk.

A berlini intézmény ezen a téren más programokkal is próbál túllépni a klasszikus ellátási modellen. A szomszédos Zentrum am Zoo például közösségi és oktatási programokat működtet, amelyek kifejezetten a szegénység és a hajléktalanság társadalmi hátterével foglalkoznak, és azt vizsgálják, hogyan lehet az érintettekkel való találkozást kevésbé hierarchikussá tenni. 

Hogy a diszkónak lesz-e folytatása, egyelőre nem dőlt el. Barbara Breuer szerint ezt elsősorban a vendégek reakciója határozza meg: ha jól érezték magukat, szívesen megszervezik újra. 

Az első este üzenete mindenesetre már így is elég világos. A Bahnhofsmissionban négy órára nem az számított, kinek van lakása, pénze vagy rendezett élete, hanem az, hogy ki akar táncolni. Egy olyan helyen, amelynek hétköznapjai többnyire a nélkülözés legközvetlenebb következményeiről szólnak, ez a néhány óra éppen attól vált különlegessé, hogy egyszer nem a hiány volt a főszereplő.

A Bahnhofsmission am Zoo szolgáltatásairól és támogatási lehetőségeiről a Berliner Stadtmission hivatalos oldalán lehet további információkat találni.