Lost Frequencies teltházzal mutatkozott be a Pacha New Yorkban

Első este a Pacha New Yorkban, rögtön teltház. Lost Frequencies brooklyni bemutatkozásához ennél aligha kellett jobb visszajelzés: Félix De Laet úgy érkezett meg a klubba, hogy a közönség már az első percektől pontosan értette azt a világot, amelyet fel akart építeni.

Pedig Lost Frequencies zenéje érdekes helyzetben van egy klubban. Dalai közül több milliárdos streamingkorszak slágere lett, refrénjeit olyanok is ismerik, akik ritkán állnak hajnalig egy DJ-pult előtt. Élőben viszont ezeknek a számoknak túl kell lépniük a rádiós formán. Brooklynban éppen ez történt.

A szett fokozatosan mozdult a melodikus, vokálközpontú pillanatok és a feszesebb house-groove-ok között. Nem minden felépítésnek kellett azonnal robbannia. De Laet hagyta kifutni a dallamokat, majd amikor már érezhetően várta a terem a következő lökést, visszahúzta az egészet a táncparkettre.

A Pacha intimebb tere ebben sokat segített. Ami egy fesztivál nagyszínpadán tízezres közös éneklésként működik, itt szinte közvetlen párbeszéddé vált DJ és közönség között.

Az este legnagyobb pillanatai természetesen akkor érkeztek, amikor előkerült a saját katalógus. Az Are You With Me, a Reality, a Where Are You Now és a Black Friday (pretty like the sun) már nem egyszerűen lejátszott slágerekként működtek. A közönség átvette a vokálokat, a számok pedig néhány percre inkább koncertté változtatták a klubestét.

Ez a kettősség Lost Frequencies egyik legerősebb fegyvere. Zenéjében mindig ott volt az a fajta melankólia, amely egyedül, fejhallgatóval is működik, de mellette ott van a house közösségi ösztöne is. A Pacha táncterén a kettő most szépen összeért: egyik pillanatban több száz ember énekelt együtt, a következőben már újra a groove vitte előre az estét.

A vizuális körítés ehhez adott méretet. A DJ mögötti hatalmas kivetítő látványosabb színpadi keretet teremtett, de az este nem a technikai túlzásokról szólt. Nem kellett minden percben újabb effekt ahhoz, hogy fennmaradjon a figyelem. A dalok és a terem reakciói elvégezték ezt a munkát.

Lost Frequencies pedig láthatóan tudta, mikor kell hagynia őket érvényesülni.

A teltház ezért többet jelentett egy jól sikerült turnéállomásnál. Megmutatta, hogy az a hangzás, amely Lost Frequenciest a rádióktól a világ legnagyobb fesztiváljaiig vitte, kisebb térben sem veszít az erejéből. Sőt: amikor eltűnik a nagyszínpad távolsága, az érzelmes vokálok, a lassan kibomló felépítések és az euforikus house-pillanatok még közelebb kerülnek a közönséghez.

Brooklynban ehhez egy este is elég volt. Lost Frequencies először állt a Pacha New York pultja mögött, de a teltház alapján aligha utoljára.