Lotfi Behnam: fókusz, fegyelem és határok nélküli zene – év végi körkérdés 2025

Lotfi Behnam 2025-re visszatekintve egy olyan évet ír le, ahol az elismerések, a nagyszínpados pillanatok és a személyes döntések egyaránt formálták a pályáját. Válaszaiból kirajzolódik egy alkotó, aki negyedszázadnyi tapasztalattal a háta mögött sem érzi lezártnak az útját: nyitott maradt a műfajok közötti mozgásra, a klasszikus és az aktuális hangzások párbeszédére, miközben tudatosan újrarendezte a saját működését is. Szó esik a felgyorsult zenei közeg kihívásairól, a közönséggel való kapcsolódás jelentőségéről, valamint arról a belső váltásról, amely a fókuszt, az egyensúlyt és a hosszú távú gondolkodást helyezte előtérbe. Ez az interjú nem visszatekintő leltár, hanem egy pontos helyzetjelentés arról, hol tart most, és milyen alapokra építkezik tovább.

Milyen volt számodra ez az év szakmailag? Volt valami meghatározó pillanat vagy fordulópont a fellépések, a stúdiómunka vagy az inspirációk szempontjából? 

Szakmailag ez az év rendkívül tartalmas és inspiráló volt számomra. Immár közel huszonöt éve haladok azon az úton, amelyet tudatosan választottam, és minden évben igyekszem új célokat kitűzni magam elé – ezek többségét szerencsére sikerül is megvalósítanom. Az idei év azonban a vártnál is több pozitív meglepetést tartogatott.

Már az év elején hatalmas visszaigazolást jelentett számomra, amikor megjelentek a MAHASZ éves összesített adatai: a második helyre kerültem Rúzsa Magdi mögé, megelőzve a Halott Pénzt, ezzel pedig én lettem az év legtöbbet játszott DJ-je. Ez önmagában is meghatározó pillanat volt.

A nyár közepére újabb mérföldkőhöz érkeztem: a Rúzsa Magdival közös Nyári Zápor című dalunk a magyar rádiós lista első helyére került, és hónapokon keresztül vezette azt. Október végén pedig tovább bővült az eddigi életművem: tizennyolc platina- és egy aranylemezzel gazdagodott a gyűjteményem, amire kimondottan büszke vagyok.

Az év zárásaként decemberben egy teljesen váratlan és rendkívül megható elismerésben részesültem: Rúzsa Magdival és Kapu Tiborral együtt vehettem át a Magyar Fiatalokért Díjat Gödöllőn – abban a városban, ahol felnőttem, és ahol az egész pályám elindult.

Ezek az események mind meghatározták az idei évemet, ugyanakkor úgy érzem, az igazi hatásuk és inspiráló erejük még inkább a jövőben fog megmutatkozni.

Őszintén szólva nehéz lenne egyetlen fellépést vagy projektet kiemelni, mert minden alkalommal mást ad vissza a közönség. Ugyanazzal az örömmel állok színpadra egy kis klubban, mint egy több ezres fesztiválon – mindegyiknek megvan a maga varázsa, és szerencsére 2025-ben mindkettőből bőven jutott.

Az idei évben azonban volt néhány igazán különleges, a megszokottól eltérő kihívás, amelyekre kimondottan büszke vagyok. Ilyen volt például a fellépésem a világkiállításon Kiotóban. Egy teljesen új, japán közönség előtt álltam, akik korábban nem ismerték a munkásságomat, és ott, abban a két órában kellett megnyernem őket. Ez óriási szakmai kihívás volt, de úgy érzem, sikerült valódi kapcsolatot kialakítani, ami számomra az egyik legnagyobb visszaigazolás.

Szintén meghatározó élmény volt a 101 Hang koncert az MVM Dome-ban, ahol egy szimfonikus zenekarral, a Honvéd Férfikarral és több kiváló hazai előadóval együtt tisztelegtünk a Depeche Mode előtt. Ezen az estén három dalt adhattam elő, olyan fantasztikus művészek társaságában, mint a Kozmixos Lala, Papp Szabi, Molnár Tomi, valamint a fináléban Rúzsa Magdi. Zeneileg és érzelmileg is egészen különleges élmény volt.

Ha még egy projektet ki kell emelnem, akkor mindenképpen a Lotfi Begi and Friends Symphonic koncertet mondanám, szintén az MVM Dome-ban. Itt a DJ setem egy teljes élőzenekarral egészült ki: dobos, gitáros, basszusgitáros és egy húszfős szimfonikus zenekar kísért, miközben olyan kivételes énekesekkel adtuk elő a kedvenc klubhimnuszaimat, mint Rúzsa Magdi, Király Viktor, Kállay-Saunders András, Tolvai Reni, Kollányi Zsuzsi, Nagy Adri vagy MC Kemmon. A látvány és a színpadi show pontosan olyan lett, amiről mindig is álmodtam – valódi világszínvonal.Bízom benne, hogy 2026-ban ezt a produkciót több helyszínre is el tudjuk majd vinni, és még több emberrel oszthatjuk meg ezt az élményt. Mindezek mellett volt egy olyan „fellépésem” is 2025-ben, ami ugyan nem klasszikus értelemben vett színpadi szereplés volt, mégis a közönség elé álltam – ez pedig a Sztárbox volt. Teljes mértékben a komfortzónámon kívül esett, soha nem gondoltam volna, hogy egyszer egy boxringben találom magam, mégis hatalmas élményként éltem meg.

Imádtam mindkét mérkőzésemet, és nem túlzás azt állítanom, hogy az azt megelőző hat–nyolc hónapos felkészülés alapjaiban változtatta meg az életemet. Fizikailag és mentálisan is rengeteget tanultam magamról: fegyelemről, kitartásról, fókuszról és arról, hogyan lehet napról napra túllépni a saját határainkon.

Ez az időszak nemcsak sportemberként, hanem emberként is sokat adott, és olyan tapasztalatokat hozott, amelyek a zenében és a mindennapi életben is velem maradnak.

Őszintén szólva nem számoltam össze pontosan, hány fellépésem volt idén, de talán beszédesebb adat, hogy mindössze két–három olyan hétvégém akadt, amit tudatosan üresen hagytam. Ezeket kifejezetten pihenésre szántam, amikor a családommal elutaztunk, és igyekeztem tényleg feltöltődni. 2025-ben viszont hoztam egy olyan döntést, amit most már látom, hogy jóval korábban meg kellett volna tennem. Január 1-jén, a szilveszteri fellépéseim után megittam az utolsó pohár alkoholt, és azóta egy kortyot sem. Ez a változás nemcsak az életemre, hanem a munkámra is azonnal pozitív hatással volt.

Korábban a fellépéseken nemcsak buliztattam, hanem én is együtt buliztam a közönséggel – sokszor én érkeztem elsőként a backstage-be, és utolsóként távoztam. Ez idén megváltozott. Tudatosabban vagyok jelen, sokkal fókuszáltabban dolgozom, és ennek az eredményét nagyon gyorsan megéreztem: koncentráltabb, erősebb és kiegyensúlyozottabb lettem, arról nem is beszélve, hogy közel húsz kiló súlyfeleslegtől szabadultam meg. Úgy érzem, a munka és a pihenés egyensúlya most kezd igazán a helyére kerülni az életemben – és talán nem túlzás azt mondanom, hogy ez volt az egyik legjobb döntés, amit valaha meghoztam.

Úgy látom, hogy mind a hazai, mind a nemzetközi elektronikus zenei színtér rendkívül felgyorsult. Trendek jönnek és mennek, sokszor olyan tempóban, hogy egyes irányzatok még igazán meg sem tudnak kapaszkodni, már el is tűnnek, míg mások el sem jutnak minden piacra.

A közösségi média – különösen a TikTok – alapjaiban írta át a korábbi játékszabályokat. Ennek természetesen megvannak az előnyei és a hátrányai is: sokkal gyorsabban lehet elérni a közönséget, ugyanakkor a zenei tartalmak életciklusa is jelentősen lerövidült.

A legszembetűnőbb változás számomra az, hogy az underground és a mainstream közötti határvonalak egyre inkább elmosódnak, sőt időnként teljesen el is tűnnek. Ma már senki sem kapja fel a fejét azon, ha egy Seth Troxler Modern Talking-remixet készít vagy játszik, vagy ha Adam Beyer szettjében felcsendül Eddie Murphy Party All the Time című dalának egy feldolgozása. Ugyanígy a másik irányból is látunk példákat: amikor egy Martin Garrix vagy egy deadmau5 egy kifejezetten underground, tech-house hangzású szettel áll a közönség elé.

Alapvetően tetszik ez az átalakulás, mert a nap végén mégiscsak arról szól ez az egész, hogy mi, előadók a színpadon állunk, és szórakoztatni szeretnénk az embereket. Arról a két óráról, amikor ki tudjuk őket szakítani a hétköznapok monotonitásából – és ha ez megvalósul, akkor jó irányba haladunk.

Őszintén szólva nem volt egyetlen konkrét meglepetés vagy hirtelen irányváltás, ami teljesen új pályára állított volna. Mindig is nagyon sokszínű és szerteágazó volt az a zenei paletta, amin mozgok – legyen szó zenekészítésről vagy a zenehallgatási szokásaimról.

Mindenevő voltam, vagyok, és úgy tűnik, ez így is marad. Nem szeretem magamat skatulyákba, szigorú műfaji vagy gondolkodásbeli határok közé szorítani, mert úgy érzem, ez hosszú távon inkább korlátoz, mint inspirál. Számomra a fejlődés és az izgalom inkább abból fakad, hogy nyitott maradok: új hangzásokra, új együttműködésekre és akár olyan hatásokra is, amelyek elsőre távolinak tűnnek – ezek mind észrevétlenül, de folyamatosan formálják azt, amit csinálok.

Ha egy trendet kellene kiemelnem 2025-ből, akkor mindenképpen a melodic hangzás előretörését mondanám. Van benne valami nagyon nyers, szinte törzsi energia, amit a dallamosabb szintik megtörnek és kiegyensúlyoznak – számomra ettől válik igazán működőképessé. Ugyanakkor őszintén azt érzem, hogy négy–öt ilyen dal után már mindent hallottam: nem feltétlenül a változatosságáról híres ez a műfaj. Ettől függetlenül szeretem, és egy–két tracket én is beemeltem a szettjeimbe. A techno kifejezés használatával mindig kicsit óvatos vagyok, mert ez az a műfaj, ahol pillanatok alatt parázs viták alakulnak ki arról, kinek mit jelent. Számomra a techno az, amit a kétezres évek elején játszottam és készítettem: a groovy, nápolyi vonal, ahol olyan etalon előadók határozták meg a hangzást, mint Gaetano Parisio, Danilo Vigorito vagy a régi Marco Carola. 

Ugyanakkor teljesen elfogadom, hogy a fiatalabb generációnak ma a techno sokszor az, amit „TikTok technóként” emlegetnek. Nekem ezzel sincs problémám: nyers, brutális tempójú, és egyértelműen a veretésről szól. Mi a ’90-es években ezt az energiát és tempót a Thunderdome-ban találtuk meg, szóval hajrá – tapossátok szét a táncteret. A harmadik jelenség, amit kifejezetten szeretek, a classic trance újraéledése. Ez most indult el igazán, és úgy tűnik, hogy olyan nagy nevek is egyre gyakrabban nyúlnak vissza ehhez a világhoz, mint Tiësto vagy Armin van Buuren, sőt ATB is hamarosan egy kifejezetten ilyen hangulatú utolsó lemezzel jelentkezik. Mindig is közel állt hozzám a trance, és nagyon örülök ennek a visszatérésnek – még ha őszintén bevallom, ebben az örömben jó adag nosztalgiafaktor is van.

Általában mindig tele vagyok tervekkel, ötletekkel és dalokkal – ez 2026-ra sem lesz másképp. Rengeteg olyan félkész vagy már szinte kész track várakozik, ami egyszerűen nem fért bele az idei évbe, és ezeket hajlamos vagyok „magammal tolni”. Jó hír, hogy emiatt jövőre sem lesz hiány új zenékben.A fellépéseimet is szeretném egy kicsit újragondolni: a célom az, hogy sokkal több saját verzió és átdolgozás kerüljön a szettjeimbe, így minden buli még egyedibb, még személyesebb élmény lehessen. Fontos számomra, hogy ne csak DJ-szettek legyenek, hanem valódi, egyszeri pillanatok.

Emellett továbbra is szeretném minél több helyre elvinni a Lotfi Begi and Friends formációt, ahol énekesekkel együtt állok színpadra, és természetesen ennek a kibővített, Symphonic verziójával is komoly terveink vannak. Ez egy olyan irány, amit nagyon élvezek, és amiben még rengeteg lehetőséget látok. Úgyhogy lesz mit csinálni 2026-ban is – de most első körben az év végi bulikra koncentrálok, az ünnepeket szeretném a családommal és a barátaimmal tölteni, az év elejét pedig egy kicsit tudatos pihenéssel indítani. Hiszem, hogy ebből hosszú távon a zene is csak profitál.

Idén igazán intenzíven zárom az évet: három fellépéssel búcsúzom 2025-től. December 31-én egy délutáni Matiné bulival kezdek Esztergomban, ami különösen izgalmas számomra, mert egy tőlem kevésbé megszokott szettel készülök. Olyan zenék is előkerülnek majd, amelyeket nagyon ritkán – vagy talán még soha – nem játszottam közönség előtt. Ezután a Rádió 1 Szilveszter keretében lépek fel Budapesten, az Óbuda Bay-ben, ami az egyik legújabb és technikailag is az egyik legmodernebb helyszín a városban.

Az új évet pedig hajnalban Paks főterén indítom, ahol egy igazi, közösségi hangulatú bulival köszöntjük 2026-ot.

Így egyszerre lesz benne fesztiválhangulat, klubélmény és egy kis kísérletezés is – tökéletes lezárása egy nagyon sűrű, emlékezetes évnek.

Szeretném megköszönni mindenkinek, aki egész évben velem volt, követte a munkámat, eljött a bulikra és támogatott azon az úton, amin járok. Ez a kapcsolat a közönséggel számomra a legfontosabb visszajelzés, és nélkületek mindez nem létezne.

Ígérem, 2026-ban is rengeteg meglepetéssel készülök nektek. Addig is hadd hagyjak itt egy üzenetet, amit a bulijaim végén is mindig elmondok, és amiben őszintén hiszek: szeressétek egymást, mert túl rövid az élet ahhoz, hogy másképp éljünk.

Kellemes ünnepeket, és boldog, zenében gazdag új évet kívánok mindenkinek!