Öt bezárt klub a német techno történetéből

Egy Spree-parti faház, egy egykori elektromos alállomás, egy légvédelmi bunker és egy pincébe vezető létra: a német elektronikus zene történetében a helyszínek legalább annyira emlékezetesek, mint az ott játszó DJ-k. A FAZEmag húsz megszűnt klubot felidéző, 2025-ben megjelent összeállítása ezekből a terekből is válogatott. A nosztalgikus névsorból öt hely különösen jól mutatja, milyen eltérő körülmények között alakultak ki a techno és a house közösségei.
 

A wuppertali Butan 2018. december 25-én tartotta utolsó buliját. A bezárást az üzemeltetők azzal indokolták, hogy nem sikerült megállapodniuk a következő évi bérleti szerződésről. A klub búcsúközleményében Adam Beyertől Carl Coxon és Ellen Allienen át Sven Väthig sorolták az egykori vendégeket, de a hely jelentőségét a visszatérő közönség és a rezidensek ugyanúgy meghatározták. Tobias Wicht üzemeltető már akkor jelezte, hogy más helyszíneken folytatják a rendezvényszervezést.

Ez a folytatás később valóban megvalósult. Ahogy arról a OneMusic idén áprilisban beszámolt, a Butan csapata továbbra is szervez eseményeket Wuppertalban, többek között az U-Clubban. Akkori állásfoglalásukban a telefonhasználat és az online önreprezentáció helyett a közösen megélt esték fontosságára hívták fel a figyelmet. A klubhelyiség bezárása így nem jelentette a név köré szerveződő közösség megszűnését. onemusic.hu

Berlinben a Bar25 egészen más környezetet kínált: a Holzmarktstraße és a Spree közötti területen magas fakerítés választotta el az utcától a westernszalonra emlékeztető épületet. A hely 2010-ben zárt be, amikor véget ért a terület ideiglenes használata. Történetének folytatása azonban ma is látható a Holzmarkt 25-ben, abban a szövetkezeti kulturális negyedben, amely a korábbi klub környezetéből és szervezői közegéből nőtt ki.

A Bunker esetében maga az épület adta a klub karakterét. Az egykori légvédelmi óvóhely 1992-ben vált az elektronikus zenei élet egyik központjává, gabber-, hard trance-, house- és breakbeat-estekkel. A klubkorszak lezárását hatósági intézkedések kísérték: az épület mai használója, a Boros-gyűjtemény történeti összefoglalója az 1995-ös, tiltás ellenére megtartott szilveszteri bulihoz köti a bezárási határozatot. A bunker nem tűnt el: átalakítva kortárs képzőművészeti gyűjteménynek ad otthont.

Az E-Werk egy használaton kívüli elektromos alállomást töltött meg újra élettel. Az 1993-ban megnyílt klub a korábbi Planet szervezői közegéből alakult ki, és a kilencvenes évek közepének meghatározó berlini helyszíne lett. Clé, Woody és Jonzon mellett Paul van Dyk neve is szorosan összekapcsolódott vele; a pénteki Dubmission-estek a rendszeres program fontos részét adták. Az ipari épület nem puszta háttérként szolgált: mérete és kialakítása a klubélményt is meghatározta. A rendszeres klubkorszak után rendezvényhelyszínként kapott új szerepet.

Az Ufo története még a fal leomlása előtti Nyugat-Berlinbe vezet. A Fischbüro pincéjében tartott acid house-partik a későbbi technoszíntér egyik kiindulópontját jelentették; a korai helyszínre padlónyíláson és létrán át lehetett lejutni. Tanith, Jonzon, Rok és Dr. Motte is ehhez a közeghez tartozott. Az Ufo később másik címre költözött, a körülötte kialakult kapcsolatok pedig tovább éltek: Dimitri Hegemann 1991-ben már a Tresort nyitotta meg. A berlini klubtörténetben így egy apró pince közönségétől vezetett út egy újabb, nemzetközileg is meghatározó tánctérig.