Az Arturia hét év után újította meg az AudioFuse Studiót

Az audiointerfészek piacán könnyű új generációként eladni néhány lecserélt csatlakozót és egy frissebb konvertert. Az Arturia AudioFuse Studio Rev2 esetében ennél valamivel többről van szó, de forradalomról azért nem: a francia gyártó megtartotta a 2019-es AudioFuse Studio 18 be- és 20 kimenetes alapstruktúráját, és ott nyúlt hozzá a készülékhez, ahol hét év elteltével valóban volt értelme. Új analóg front-end, optimalizált előfokok, USB-C, korszerűbb Bluetooth és rugalmasabb routing került a fémházba. 

A koncepció gyökerei még régebbre nyúlnak vissza. Az első AudioFuse-t 2015-ben mutatták be, majd 2017-ben jutott piacra, két évvel később pedig megérkezett a jóval komolyabb Studio. Már az is inkább asztali stúdióközpont volt, mint egyszerű hangkártya: mikrofonokat, hangszereket, szintetizátorokat, lemezjátszót, külső effekteket és több monitorutat lehetett köré szervezni. A Rev2 ezt a gondolatot viszi tovább, nem pedig kisebb vagy egyszerűbb irányba indul.

A négy első kombinált bemenet mögött az Arturia optimalizált DiscretePRO előfokai dolgoznak. A gyári mérések szerint -129 dBu EIN, 119 dB dinamika és 78 dB-es gain-tartomány áll rendelkezésre, miközben az új változatnál a teljes harmonikus torzítást is tovább csökkentették. A nagy erősítési tartomány főleg halk dinamikus és ribbon mikrofonoknál lehet praktikus, ahol külön jelerősítő nélkül is marad tartalék. A négy csatornához külön analóg insert is tartozik, tehát egy külső kompresszor vagy EQ már felvétel közben beilleszthető a jelútba. 

A hátlap mutatja meg igazán, miért nem egy szokványos négyelőfokos interfészről beszélünk. A további négy line bemenet közül az 5–6-os pár beépített RIAA phono előfokra kapcsolható, így lemezjátszóról külön phono stage nélkül lehet mintázni. A négy line kimenet mellé két AUX/reamp kimenet került, vagyis egy már felvett gitársáv visszaküldhető pedálokra vagy valódi erősítőre is. Két monitorpár kapcsolható, a két fejhallgatóút pedig egymástól függetlenül vezérelhető és más-más forrást is kaphat. 

A digitális bővíthetőség sem lett mellékes. Nyolccsatornás ADAT be- és kimenet használható legfeljebb 96 kHz-en, mellette S/PDIF, Word Clock és MIDI I/O áll rendelkezésre. Az AD/DA konverzió 24 biten, legfeljebb 192 kHz-es mintavétellel működik. Az Arturia a clocking rendszerhez is hozzányúlt, az AUX- és ADAT-kimenetek pedig többféle forrást kaphatnak, ami külső konverterekkel és hardveres effektláncokkal már jóval érdekesebb, mint egy egyszerű bemenetszám-növelés. 

A legkézenfekvőbb generációs váltás közben egy apróságnak tűnő csatlakozó: végre USB-C került a Studio Rev2-re. Az AudioFuse családban sokáig tovább élő micro-USB 2026-ra már nehezen volt megmagyarázható egy professzionális interfészen. Az Arturia ugyanakkor megtartotta a háromportos USB 2 hubot is, ami elsőre nem látványos specifikáció, egy MIDI-kontrollerekkel és más USB-s perifériákkal zsúfolt producerasztalon viszont kifejezetten hasznos. 

Érdekesebb a Bluetooth megtartása. Stúdióinterfésznél továbbra sem ez lesz a végleges mix ellenőrzésének etalonja, de referenciahallgatáshoz vagy telefonról érkező anyag gyors bejátszásához kényelmes. A Rev2 már AAC, aptX, aptX HD és aptX Low Latency kodekeket támogat, a vezeték nélkül érkező hang pedig nemcsak monitorozható, hanem közvetlenül a DAW-ba is rögzíthető. Így például egy telefonon kapott demót vagy referenciaanyagot nem kell előbb fájlként átmásolni ahhoz, hogy bekerüljön a sessionbe. 

Közben a szoftveres oldal is kapott egy kevésbé látványos, de fontos frissítést. Az augusztusban megjelent 1.3.2-es firmware kibővítette az AUX- és ADAT-routingot, módosította az S/PDIF-monitorozást és egységesítette a clocking működését. Szeptember 8-án megjelent az AudioFuse Control Center 2.5 is, amely már eszközállapotok exportálását és visszatöltését, továbbfejlesztett routingot, valamint nyílt HTTP API-t kínál egyedi távvezérlési megoldásokhoz. 

A dobozhoz járó AudioFuse Creative Suite inkább bónusz, mint a vásárlás fő indoka, de nem egy jelképes plugin-csomagról van szó. Az Analog Lab Intro mellett a Pre 1973, Pre V76 és Pre TridA előfokmodellek, a Comp FET-76 és Comp DIODE-609 kompresszorok, valamint a Delay TAPE-201, Filter MINI, Rev PLATE-140, Chorus JUN-6 és Phaser BI-TRON kerül a csomagba. Összesen tizenegy szoftvercímet ad az Arturia az interfészhez.

A Rev2 igazi értelme azonban nem a specifikációs lista végigolvasása után válik világossá, hanem akkor, amikor elképzelünk egy olyan stúdióasztalt, amelyen egyszerre van két-három szintetizátor, mikrofon, gitár, lemezjátszó, két monitorpár és néhány külső effekt. Ilyen környezetben egy interfész értékét már nem kizárólag az határozza meg, mennyire alacsony az előfok zaja. Sokkal fontosabb, hogy hány alkalommal kell kábelt cserélni, patch-elni vagy külön dobozt elővenni egy hétköznapi művelethez.

Ebben továbbra is erős az AudioFuse Studio. Nem akar rackes stúdiórendszer lenni, de egy egyszerű otthoni hangkártyánál lényegesen több hardvert képes maga köré szervezni. A phono előfok a samplinget, az insertek az outboardot, a reamp kimenetek a gitáros munkát, az ADAT a későbbi bővítést, a két külön fejhallgatóút pedig a közös felvételeket könnyíti meg. Egyenként egyik sem világmegváltó funkció; egy dobozban együtt már sokkal érdekesebb ajánlatot jelentenek.

Az Arturia hivatalos amerikai ára 1199 dollár, vagyis a Rev2 egyértelműen nem annak szól, aki egy mikrofont és egy fejhallgatót szeretne a laptopjára kötni. Inkább annak a producernek vagy kisebb stúdiónak lehet logikus, amely már kinőtte a belépőszintű interfészeket, de nem akar racknyi külön előfokot, monitorvezérlőt, fejhallgató-erősítőt és routinghardvert fenntartani.

Talán éppen ezért működik a visszafogott Rev2 megközelítés. Hét év után az Arturia megtehette volna, hogy teljesen új készüléket tervez, ehelyett megtartotta az AudioFuse Studio furcsán praktikus karakterét, és egyszerűen eltüntette róla a korát leginkább eláruló részeket. Egy stúdióeszköznél ez sokszor értelmesebb generációváltás, mint még egy látványos funkció, amelyet aztán évente kétszer használunk.