Mit álmodunk a halál előtt? Olasz kutatás térképezte fel a búcsúképeket

Az élet utolsó napjaiban sokan élénk, valóságosnak érzett álmokról számolnak be – és ezek tartalma meglepően hasonló. Egy új olasz vizsgálat, amelyet az Azienda USL-IRCCS di Reggio Emilia kutatói végeztek, 239 palliatív ellátásban dolgozó szakember (ápolók, hospice-önkéntesek, pszichológusok és orvosok) tapasztalatait összegezte a terminális betegek által elmondott álmokról és látomásokról. Az eredményeket a Death Studies közölte, és markáns, visszatérő motívumokat rajzolnak ki az úgynevezett ELDV-kben (end-of-life dreams and visions). A leggyakrabban elhunyt hozzátartozók és barátok – néha háziállatok – bukkannak fel, olyan életszerű jelenlétben, hogy a betegek valóságként írják le. Egy nő azt álmodta, hogy néhai férje megjelent, és azt mondta: “ m waiting for you. ” Más beszámolókban mezítlábas kapaszkodás egy fényben úszó, nyitott ajtó felé, vagy egy fehér ló vágtája a vízparton szerepelt. A kutatók szerint ezek a képek pszichés tehermentesítésként működhetnek: segítenek képekben feldolgozni azt, amit szavakkal nehéz kimondani. „Az ELDV-k fontos kapcsolati potenciált hordoznak” – írják –, „mert szimbolikus kifejezésmóddal közelítenek a kimondhatatlanhoz, megkerülve a racionális nyelv védekező reakciókat, például a tagadást kiváltó akadályait.” Nem minden látomás békés. A beszámolók közt akadt kifejezetten nyugtalanító is – például valaki egy szörnyet látott, amely az anyja arcát viselte. A kutatócsoport szerint az ilyen tartalmak rendezetlen félelmeket és konfliktusokat tükrözhetnek, sőt felhívhatják a figyelmet meg nem oldott érzelmi vagy klinikai szükségletekre. Éppen ezért a látomások tartalma – legyen vigasztaló vagy rémisztő – a gondozócsapat számára diagnosztikai jelentőséggel bírhat. A vizsgálat vezetője, Elisa Rabitti megjegyezte: noha az ELDV-k gyakoriak, a betegek sokszor nem beszélnek róluk a kigúnyolástól, az ítélkezéstől vagy attól tartva, hogy összezavarodottnak minősítik őket. Emiatt számos élmény dokumentálatlan marad. Ez az első olyan kutatás, amely kifejezetten a haldoklók alvás közbeni látomásaira fókuszál, nem pedig a túlélők közt leírt, klasszikus „halálközeli élményekre”. Ugyanakkor az átfedés jelentős: alagutak, erős fény, lépcsők, elhunyt szerettek – a képek mindkét csoportban visszatérnek, függetlenül a végkimeneteltől. Hogy mindez pontosan mit jelent, továbbra sem egyértelmű, de a motívumok állandósága páciensek, kultúrák és helyzetek között nehezen söpörhető félre. A kutatás az USL-IRCCS szakembereinek szerint az ELDV-k megértése a palliatív ellátás fontos, gyakran elhanyagolt dimenziójára irányítja a figyelmet – és arra, hogy érdemes rákérdezni, miről álmodnak a végső napokban a betegek.