Mit árul el a kutyáddal való kapcsolatod az emberi kapcsolataidról

Senki sem azért megy terápiába, hogy végül a Labradorjáról szóló történeten keresztül tárja fel a legmélyebb sebeit. A praxisban ülő terapeuták szerint azonban pontosan ez történik gyakran: a háziállattal való viszonyon keresztül kirajzolódik az, ami az emberi kapcsolatokban hiányzik. A New York-based pszichoterapeuta, Natalie Buchwald, a Manhattan Mental Health Counseling alapítója és klinikai igazgatója a Newsweeknek elmondta, hogy a kliensei háziállataikról sokszor beszédesebben szólnak, mint a partnerükről. „ Pet relationships are unguarded in a way that human relationships rarely are, ” mondta, „ and that ’s what makes them clinically useful.” Hetente szinte ugyanaz a mondat hangzik el: „ She hears the same sentence on a near-weekly basis. ‘A kutyám az egyetlen, aki t judge me, ’” – idézte fel Buchwald. Szerinte ez pontosan jelzi, mi hiányzik az illető emberi kapcsolataiból: az állat t just a comfort object. It egy tükör. A London-based pszichoterapeuta, Nino Sopromadze a „judge” szóra külön is felkapja a fejét: szerinte Nino Sopromadze finds that word, „ worth pausing on. ” „Rámutathat arra, hogy a kliens ítélkezést élt meg az életében – akár másoktól, akár belülről” – mondta a Newsweeknek („ she told Newsweek . ”). „Ami hiányozhat, az a feltétel nélküli elfogadás tapasztalata; az, hogy mások által látottnak lenni kockázatosnak érződik.” A számok ezt látszanak alátámasztani. Egy, 2000 amerikai gazdira kiterjedő felmérés (OnePoll, a Link AKC megbízásából) szerint több mint a felük az „feltétel nélküli szeretetet” tartja a legnagyobb előnynek, 81 százalék pedig úgy beszél a kutyájához, mint egy közeli baráthoz. Még beszédesebb, hogy 80 százalék számára szakítós ok lenne, ha a partner nem kedvelné az állatot. Nem véletlen, hogy sokaknál a háziállathoz fűződő kötelék lett az érzelmi mérce, amihez az emberi kapcsolatok is mérődnek – és néha alulmaradnak. Buchwald szerint „azok, akik emberekkel inkább elkerülők, az állatokkal gyakran biztonságosan kötődnek – vagyis a kapcsolódás képessége megvan, csak még nem elég biztonságos számukra emberek felé kifejezni.” Egy globális, több mint 30 ezer gazdát vizsgáló kutatás (Mars és Calm) azt mutatta, hogy stresszhelyzetben 58 százalék inkább a háziállatával tölti az időt, mint a partnerével, családjával vagy barátaival. Sopromadze ezt nem tekinti automatikusan vészjelnek, de szerinte érdemes megvizsgálni, ha a kötődés elkezdi „kiváltani” a párkapcsolatot: mit ad a háziállat – könnyedséget, megnyugvást –, ami a partnerkapcsolatban kevésbé elérhető? A közhelyes „jobban szeretem a kutyámat, mint a férjemet” poént sem érdemes teljesen legyintve elengedni: a kedvenc sokaknál olyan teret ad, ahol a sebezhetőség kevésbé kockázatosan megélhető. Különösen igaz lehet ez olyan férfiaknál, akiknél az érzelmi nyitottság kevésbé kapott bátorítást. A kedvencek nem szakítanak félbe, nem vonulnak vissza, nem vezetnek „pontszámot”. Ez a kiszámíthatóság sokaknál erős biztonságérzetet teremt – és közben azt is megmutatja, hol lenne dolgunk az emberi kapcsolatainkban.