Synth-popba fordul a Bent egykori producere

Neil „Nail” Tolliday neve leginkább a Bent downtempo-elektronikus világából lehet ismerős, új projektjében azonban tudatosan másik zenei korszakhoz nyúl vissza. Henry Claude Scott-tal közös duója, a Mondo Love & Betrayal szeptemberben adja ki saját című bemutatkozó albumát a NuNorthern Soul gondozásában, és a tízszámos lemez a nyolcvanas évek brit synth-popjának dallamosságát kapcsolja össze a két zenész jóval szélesebb elektronikus és Balearic hátterével. 

A projekt egyetlen felvételből nőtt ki. Tolliday eredetileg egy house trackhez szerette volna Scott énekét használni, a közös munka azonban gyorsan más irányt vett. Az első session során megszületett a Correspondence, és rögtön világossá vált, hogy érdemes teljes lemezben gondolkodniuk. A következő 18 hónapban ebből az ötletből épült fel a Mondo Love & Betrayal, amelyet nem tíz egymástól független kislemez gyűjteményének, hanem elejétől végéig működő albumnak szántak. 

A két alkotó háttere elsőre nem feltétlenül ugyanoda vezet. Tolliday Simon Millsszel a Bent tagjaként vált ismertté, miközben önállóan a house és az elektronikus zene tánctérorientáltabb oldalán is komoly katalógust épített. Scott jazzgitárosként indult, Huw Costinnal a Torn Sailben dolgozott, majd John „Ming” Thompsonnal a Brown Fangben az ambient, downtempo, Balearic és krautrock határterületeit járta be. A találkozási pont ezúttal a klasszikus synth-pop lett.

A kiindulópontot olyan előadók jelentették, mint a Pet Shop Boys, a New Order és a Depeche Mode, de legalább ilyen fontosak azok a producerek, akik a nyolcvanas évek elektronikus popzenéjének hangzását kialakították: Martin Hannett, Arthur Baker, Stephen Hague vagy John Robie. A lemez részleteiben is felbukkannak ezek a kapcsolódások, a Shep Pettibone-féle remixvilágtól Bernard Sumner gitárjátékán át Chris Lowe jellegzetes akkordmeneteiig. Nem korhű rekonstrukcióról van szó, inkább egy régi zenei nyelv mai újrahasználatáról.

Ebben Scott hangja teremti meg az album érzelmi súlypontját. Kifejező falzettje és dalszövegei a szerelem, az elutasítás, a bizonytalanság, a szívfájdalom és – a projekt nevéhez illően – az árulás körül mozognak. Tolliday ehhez színes, de tudatosan levegős elektronikus háttereket épített. A kettő közötti kontraszt különösen fontos: a produkció klubzenei tapasztalatból indul, de a dalok szerkezete és az ének mindig a pop felé húzza vissza.

A tíz szám ráadásul több különböző árnyalatban bontja ki ugyanezt az esztétikát. A nyitó Boo Boo csillogó szintikkel és Vince Clarke világát idéző groove-val indít, a Your Latest melankolikusabb, visszafogottabb oldalról közelít, a Beyond The Rainy City álomszerűbb középtempóra vált, míg a Whatever Happened To Me a korai Depeche Mode feszesebb elektronikus mozgását idézi. A záró Muscle Memoryig azonban mindvégig megmarad az a szándék, hogy a lemez egyetlen folyamként legyen hallgatható. 

Ez azért is érdekes, mert a Mondo Love & Betrayal eddigi kislemezei meglehetősen különböző DJ-khez és rádiós közegekhez jutottak el. A projektet Balearic és leftfield szelekciók mellett house- és disco-körökben is játszották, támogatói között Massimiliano Pagliara, Sally Rodgers, Nick Warren, Trevor Fung, Crazy P, Eric Duncan, Coyote és Damian Lazarus is feltűnt. Az album tehát éppen ott talál közönséget, ahol a popdal és a klubzene közötti határ eleve kevésbé fontos.

Tolliday számára különösen személyesnek tűnik ez az irányváltás. Saját megfogalmazása szerint valódi közös „vibe” alakult ki közöttük, Scott szövege és szenvedélyes előadásmódja pedig olyan érzelmi réteget adott a produkcióknak, amelyet önmagában másként közelített volna meg. A producer odáig ment, hogy a Mondo Love & Betrayalt az egyik legjobb projektnek nevezte, amelyben valaha részt vett. Scott oldaláról ugyanez a munka lehetőséget adott arra, hogy instrumentálisabb és kísérletezőbb korábbi projektjei után közvetlenebb dalszerzőként és frontemberként jelenjen meg. 

A megjelenési dátum körül ugyanakkor van némi eltérés a források között. A digitális kiadás hivatalos Bandcamp-oldala szeptember 11-et jelöl, míg több lemezbolt a fizikai LP forgalmazási dátumaként szeptember 18-at tünteti fel. A katalógusszám NUNSMLBLP001V, a vinyl tíz számot tartalmaz, a kiadó saját felületén pedig limitált kiadás is elérhető. 

Szeptember 18-án a történet ráadásul visszatér Nottinghambe, ahonnan mindkét zenész kötődései erednek. A Mondo Love & Betrayal 18 órától ingyenes, intim Q&A-val és DJ-szettel érkezik a Rough Trade Nottingham üzletébe, ahol a páros az album készítéséről és az azt formáló zenei hatásokról is beszél majd. 

A bemutatkozó album legérdekesebb vonása végül éppen az, hogy nem próbálja letagadni saját nosztalgiáját. A Mondo Love & Betrayal hallhatóan szereti azt a korszakot, amikor a szintetizátoros pop, a klubkultúra és a klasszikus dalszerzés még ugyanabban a térben fejlődött. Tolliday és Scott viszont nem múzeumi nyolcvanas éveket épít: inkább azt keresik, mit lehet ma kezdeni azzal az érzelmes, elegáns synth-poppal, amelyből mindketten annak idején megtanulták, milyen erős tud lenni egy egyszerű dallam.