Nathan Fake beszél új albumáról, introspekcióról és a klubtrendek elutasításáról

Nathan Fake neve több mint húsz éve biztos pont az elektronikus zene térképén. A norfolki tájak csendjéből indult producer olyan korai darabokkal hívta fel magára a figyelmet, mint az „Outhouse” vagy a „The Sky Was Pink”, majd a 2006-os „Drowning in a Sea of Love” albummal végleg beírta magát a melodikus, érzelmekre építő elektronika történetébe.

Azóta pályája az atmoszférikus techno, a hardveralapú klubhangzás és a kísérletezőbb struktúrák között mozgott. A „Providence” (2017), a „Blizzards” (2020) és a „Crystal Vision” (2023) mind más-más arcát mutatta meg, de egyvalami állandó maradt: az ösztönös alkotói módszer. Fake előszeretettel rögzíti számait egyetlen felvételben, ahol az azonnaliság és a finoman kidolgozott részletek kéz a kézben járnak.

Most megjelent új albuma, az „Evaporator”, amely talán eddigi legbefelé fordulóbb munkája. A lemez a textúrákra, a finom rétegekre és a visszafogottságra épít. A klubok lüktetése helyett itt a lebegő ambient hangképek, szokatlan dobhangok és fényes, tiszta dallamok dominálnak.

„Mindig is készítettem nem kifejezetten kluborientált zenéket, de ez most valahogy még lágyabb lett” – mondja. Az eddig megjelent kislemezek fogadtatása őt is meglepte. „A számok elég finomak, mégis nagyon jó visszajelzéseket kaptam.”

Az „Evaporator” hangulata éles kontrasztban áll a mai elektronikus tánczenei kultúra harsány, önreklámozó világával. Fake nem rejti véka alá véleményét: „Soha nem voltam oda a ‘nézz rám’ kultúráért. Kifejezetten elriaszt.” Számára a zene továbbra is belső folyamat, nem pedig közösségimédia-esemény.

Érdekes fordulat, hogy ez az első kiadványa, amelyen az arca is megjelenik. A döntéssel elégedett, és úgy érzi, az elmúlt évek során hangzása kifinomultabbá, tudatosabbá vált. Három év telt el a „Crystal Vision” óta, és ez az idő hallhatóan beépült az új dalokba.

A következő állomás London: február 28-án a Club Cheekben lép fel, ahol az új anyag élőben is megszólal. Az „Evaporator” már elérhető az InFine kiadónál – egy csendesebb, mégis erőteljes fejezet Nathan Fake pályáján, amely bizonyítja, hogy az elektronikus zene nemcsak a tánctérre, hanem a belső terekbe is utat talál.