A következő hangszered lehet egy AI, amely csak a te zenédből tanul

Az a kérdés, hogy képes-e a mesterséges intelligencia zenét írni, lassan elveszíti az érdekességét. Képes. Generál dallamot, harmóniát, éneket, hangszerelést, sőt komplett számokat is. Ezen a ponton már nem maga a technikai mutatvány az izgalmas, hanem az, hogy mit kezd vele egy valódi zenész.

És itt kezd érdekes irányba fordulni a történet.

Mi lenne, ha egy előadó nem egy hatalmas, általános modelltől kérne új dalt, hanem saját mesterséges intelligenciát építene a teljes zenei múltja köré?

Nem csak a Spotifyra felkerült albumokból. Hanem demókból, stemekből, MIDI-fájlokból, kottákból, próbatermi felvételekből, improvizációkból, elvetett refrénekből, félbehagyott projektekből és olyan ötletekből, amelyekből végül soha nem lett kész szám.

Akár a hibákból is.

Ebben a modellben az AI már nem egy automata dalszerző lenne, amelynek bepötyögjük, hogy szeretnénk egy melankolikus indie-pop számot 110 BPM-en. Sokkal inkább egy saját zenei memóriával rendelkező hangszer, amely ismeri az alkotó gondolkodását.

Nem az a kérdés, hogy kiváltja-e a zenészt

A generatív AI körüli zeneipari vita eddig nagyrészt ugyanazokat a kérdéseket forgatta. Mi lesz az előadókkal? Kié az AI által készített dal? Miből tanult a modell? Mit kezdjenek a streamingplatformok a géppel előállított zenék tömegével?

Ezek továbbra is fontos kérdések. Közben azonban a kreatív oldalon már egy másik irány is formálódik.

Egyes zenészek nem azt akarják, hogy egy rendszer bármit előállítson nekik. Inkább olyan eszközökkel kísérleteznek, amelyek az ő saját zenei nyelvüket képesek feltérképezni.

Ennek több változata lehet. Egy modell megtanulhatja egy előadó katalógusának zenei összefüggéseit. Egy másik a hangjával dolgozhat. Létrejöhet digitális alteregó, kreatív memória vagy akár olyan rendszer is, amely élőben reagál arra, amit a zenész játszik.

Nem feltétlenül egyetlen mindentudó AI lesz a végeredmény. Sokkal valószínűbb egy kisebb rendszerekből álló eszköztár, amelynek minden része másra használható.

És ez már sokkal közelebb áll egy stúdióhoz, mint egy chatbothoz.

A YACHT már évekkel ezelőtt megmutatta, merre vezethet ez

A gondolat nem teljesen új. A YACHT a Chain Tripping készítésekor saját korábbi zenéjét használta gépi tanuláson alapuló kísérletekhez, majd az eredményeket dalszerzői nyersanyagként vitte tovább.

Ez fontos különbség.

Nem arról volt szó, hogy a zenekar megnyomott egy gombot, majd elfogadta, amit a számítógép kiköpött. A technológia inkább arra szolgált, hogy olyan kapcsolatokat találjon a már létező zenei ötleteik között, amelyeket emberként talán másképp vagy egyáltalán nem vettek volna észre.

A gép keresett. Az ember választott.

És valószínűleg éppen ez lesz az egyik legfontosabb határvonal a következő években.

Egy életmű többé nem feltétlenül archívum

Egy zenész katalógusára hagyományosan lezárt múltként gondolunk. Megjelent egy album, lezárult egy korszak, a demók pedig bekerültek valamelyik merevlemez mélyére.

Egy személyre szabott AI-rendszer ezt teljesen átírhatja.

Képzeljünk el egy producert, akinek húsz évnyi sessionje áll rendelkezésére. Több ezer elvetett szintetizátorfutam, dobprogram, akkordmenet és félbehagyott projekt. Egy megfelelően felépített rendszer számára ezek nem porosodó fájlok lennének, hanem kereshető és újrakombinálható kreatív emlékezet.

Nem azt kérdeznéd tőle, hogy „írj nekem egy techno tracket”.

Azt kérdezhetnéd: melyek azok a harmóniák, amelyekhez az elmúlt tizenöt évben újra és újra visszatértem? Milyen ritmikai ötleteket hagytam félbe? Van-e kapcsolat egy tíz évvel ezelőtti demóm és a tegnap feljátszott zongoratémám között?

Ez egészen más alkotói helyzet.

Az AI itt már nem szerző, hanem tükör

Persze ettől nem tűnnek el a nehéz kérdések. Ki fér hozzá ezekhez a modellekhez? Hol tárolják az előadó hangját és kiadatlan felvételeit? Mi történik egy zenekar feloszlásakor? Ki rendelkezik egy közösen létrehozott modell fölött? És mi lesz vele az alkotó halála után?

A személyes AI ugyanis annál értékesebb – és annál érzékenyebb –, minél többet tud.

De kreatív szempontból éppen ez lehet az AI egyik legizgalmasabb felhasználása a zenében. Nem egy rendszer, amely megpróbál úgy írni, mint mindenki más, hanem egy eszköz, amely segít jobban megérteni, hogyan írsz te.

Ebben a világban az előadó többé nem egyszerűen felhasználója a mesterséges intelligenciának. Ő adja annak zenei emlékezetét, határait és személyiségét.

A következő nagy stúdióeszköz ezért talán nem egy új szintetizátor vagy effekt lesz.

Lehet, hogy egy olyan AI, amely éveken keresztül tanulja a zenédet – és egy nap olyan ötletet mutat neked, amely végig ott volt a saját felvételeid között, csak te még soha nem hallottad meg.