Egy kétezres német kisvárosban indul új techno-sorozat

Nem Berlinben, Hamburgban vagy Lipcsében nyílik új tér a technónak, hanem a lengyel határ közelében fekvő, nagyjából kétezer lakosú Penkunban. Szeptember 11-én este 21 órakor indul a Dataromance, amely a Kaiserhof báltermét alakítja át tánctérré. Az első est zenei meghatározása szándékosan egyszerű: techno, klasszikusok és minimal, mindössze öt eurós belépővel. A program hajnali háromig tart. 

A helyszín legalább annyira része a történetnek, mint maga a lineup. A Kaiserhof felújított terme nem klasszikus értelemben vett klub, és éppen ez adhat karaktert a sorozatnak. A koncepció nem egy nagyvárosi technohely másolatát próbálja vidékre költöztetni, hanem egy meglévő közösségi teret akar újra megtölteni elektronikus zenével.

A Dataromance mögött Marcel és Olli áll, akik több mint 25 éve DJ-znek, de egészen különböző utat jártak be. Marcel a régióból indulva nemzetközi klubokig és eseményekig jutott, míg Olli jóval szorosabban kötődött a helyi zenei élethez. Most éppen ez a két pálya találkozik Penkunban: az egyik kívülről tér vissza, a másik lényegében soha nem hagyta el a környéket. 

A szervezők kommunikációjában ezért a „back to the roots” nem egyszerű retrós szlogen. A Dataromance kifejezetten a kisebb partikhoz, a közvetlen találkozásokhoz és a kevésbé üzleti logikával működő elektronikus zenei kultúrához akar visszanyúlni. A beharangozó szerint nem nagy színpadokra és folyamatos növekedésre törekednek, hanem olyan estékre, ahol a zene és a közösség önmagában elegendő indok a találkozásra. 

Ebben az öt eurós jegyárnak is szerepe van. Egy elektronikus zenei eseménynél ma ez feltűnően alacsony összeg, különösen egy olyan időszakban, amikor a kluboknak az energia-, személyzeti és produkciós költségek emelkedésével egyszerre kell megküzdeniük. Penkunban viszont éppen az a cél, hogy a belépő ne váljon komoly döntési küszöbbé: aki kíváncsi, annak ne egy drága jegy miatt kelljen mérlegelnie, hogy ad-e esélyt az estének. A hivatalos jegyértékesítésben is öt eurónál indulnak a belépők. 

Az első Dataromance line-upján O. Loepierre és Shantï szerepel. Ez egyben pontosítja a kezdeményezés körüli információkat is: miközben Marcel a sorozat létrehozásának egyik kulcsszereplője, az első este nyilvánosan meghirdetett fellépőlistáján ez a két név jelenik meg. 

Penkun mérete miatt az egész vállalkozás könnyen tűnhet kuriózumnak, pedig ennél érdekesebb kérdést vet fel. Az elektronikus zene infrastruktúrájáról hajlamosak vagyunk néhány nagyvárosban gondolkodni: klubokban, több ezres warehouse-okban, fesztiválokban és nemzetközi headlinerekben. A kultúra történetének jelentős része azonban mindig is kis termekben, pincékben, közösségi házakban és ideiglenesen elfoglalt terekben zajlott. A Dataromance tulajdonképpen ezt a léptéket próbálja újra működőképessé tenni.

Ezért a sorozat sikere sem feltétlenül azon múlik majd, hogy egyszer eljut-e nagyobb nevekkel és magasabb jegyárakkal egy következő szintre. Éppen az lenne az érdekes, ha nem jutna. Ha egy kétezres településen rendszeresen össze lehet hozni annyi embert, hogy egy kis terem megteljen technóra, minimalra és régi klubzenékre, az önmagában működő modell lehet – növekedési kényszer nélkül.

Ebben van némi párhuzam azzal, ami a nagyvárosi klubéletben is egyre láthatóbb: a közönség egy része ismét kisebb, karakteresebb helyeket keres a gigantikus produkciók mellett. A berlini Das OXI-ról szóló korábbi anyagunkban például ugyanez a közösségközpontú gondolkodás jelent meg, csak teljesen más városi környezetben. A Das OXI csendben építi Berlin következő klubközösségét

Penkunban persze még korai új színtérről beszélni. Egyelőre egyetlen este indul, és majd az dönti el a folytatást, hogy van-e helyben és a környező régióban közönség hozzá. De talán éppen ez teszi érdekessé a Dataromance-t: nem azért akar elektronikus zenei eseményt létrehozni, mert Penkun következő Berlin szeretne lenni, hanem mert egy jó technoesthez elvileg Penkunnak sem kell Berlinnek lennie.

Korábbi kapcsolódó cikkeink

A Das OXI csendben építi Berlin következő klubközösségét – más léptékben és nagyvárosi környezetben, de hasonló kérdést vizsgál: hogyan lehet a folyamatos növekedés helyett karakteres, közösségi elektronikus zenei teret építeni.