Peter Makto arról, mit kapott a zenétől, és mit ad vissza

Peter Makto többször visszatér ugyanahhoz a gondolathoz az EDM Hungary Backstage adásában: életének nehéz időszakaiban a zene vitte tovább. Ebből a személyes kötődésből vezeti le azt is, mit gondol a DJ feladatáról, a közönséghez fűződő viszonyról és a klubélet működéséről. Szilágyi Gábor és Borbély Gyula beszélgetése így a pályatörténeten keresztül egy ma is érvényes kérdéshez jut el: hogyan lehet megőrizni ezt a kapcsolatot, miközben a szakma, a nyilvánosság és a szórakozási szokások folyamatosan változnak?

Gyerekként a fejhallgató jelentette számára a kijáratot a családi konfliktusokból. Később egy rádióból felvett mixkazettán az ragadta meg, hogy a számok között nem szakadt meg a zene: egyik felvételből érkezett a másikba, hosszabb időre elmerülhetett benne. Amikor Slam Juniort látta játszani, már ennek a folytonosságnak a működését próbálta megfejteni. Ezek a történetek megmutatják, honnan ered az a figyelem, amellyel ma is a zenéhez közelít. A Dandy név, a korai fellépések és a Flört emlékei mellett végig ott marad a kérdés, hogyan változott közben ő maga.

A beszélgetés egyik legerősebb része a közönség iránti felelősségről szól. Makto arról beszél, hogy a tánctérre érkezők a saját életükből hoznak magukkal valamit: munkát, feszültséget, párkapcsolati vitát, a kikapcsolódás igényét. Előadóként arra törekedett, hogy a rá bízott időben olyan szettet kapjanak, amelyre érdemes volt eljönniük. Ez fontos kiegészítése annak, amit a saját zenei elképzelések vállalásáról mond. A közönség vezetése nála figyelmet és felelősséget feltételez; a bizalomért minden alkalommal dolgozni kell.

A nyitószettekről szóló rész ennek a hozzáállásnak a gyakorlati példája. Egy DJ tudhatja, melyik számmal érne el azonnali sikert, mégis félreteheti, mert az este adott pontján másra van szükség. A warmupban Makto szerint éppen ezt lehet megtanulni: az egész buli alakulását figyelni, és elviselni, hogy a jó döntésért nem feltétlenül jár rögtön látványos visszajelzés. DJ-ként ez az arányérzékről és az önfegyelemről szól. Bulizóként pedig segít megérteni, miért lehet jelentősége egy visszafogottabb szakasznak, és mit veszíthetünk, ha kizárólag az ismerős számokat várjuk.

Makto ugyanakkor saját magát is megkérdőjelezi. Felidéz egy beszélgetést Tommyboyjal, amely arra késztette, hogy átgondolja, mire lehet még elegendő a korábban megszerzett tudás. Attól, hogy valaki évtizedek óta tud zenéket válogatni és keverni, még lehet dolga azzal, hogyan jut el az emberekhez. Az egó itt a tanulás akadályaként is megjelenik:könnyű a szakmai múltra hivatkozva elutasítani valamit, ami idegen vagy kényelmetlen. Ez ad súlyt az adás közösségi médiáról szóló részének is. Makto felismeri, hogy a saját ellenállását ugyanúgy érdemes megvizsgálnia, mint a körülötte zajló változásokat.

A műsorvezetőkkel ezért azt keresik, hogyan lehet a zenei munkát hitelesen láthatóvá tenni. Makto az influenszerként induló DJ-ket sem ítéli el általánosságban: elfogadja, hogy különböző motivációk és üzleti modellek léteznek. A saját útján azonban a zenéből szeretne kiindulni. A megfelelés és az önazonosság kérdése korábbi OneMusic-interjúnkban is előkerült, amikor a 2025-ös évéről beszélt; a Backstage-ben ehhez most az alkalmazkodás dilemmája társul. Hogyan maradhat valaki önmaga úgy, hogy közben hajlandó új eszközöket megtanulni? onemusic.hu

A klubéletről megfogalmazott kritikái is a kölcsönösséghez vezetnek vissza. Makto szerint a zenéből származó bevétel, ismertség és lehetőségek mellé visszaforgatásnak is társulnia kellene. Fejlesztett hangtechnikát, rendszeresen megosztott szettfelvételeket, kiadói munkát és a közönséggel fenntartott kapcsolatot említ. Ezek mögött ugyanaz az elv áll: egy zenei közeg fennmaradásához folyamatos munka szükséges. A beszélgetés ezen a ponton a DJ-k mellett a szervezőknek és klubüzemeltetőknek is felteszi a kérdést, mit építenek az egyes eseményeken túl.

Ezért érdemes megnézni az adást a pult mindkét oldaláról. DJ-ként a szakmai meggyőződés és az önvizsgálat közötti egyensúly miatt; hallgatóként azért, mert közelebb hozza, milyen személyes történet és mennyi döntés húzódhat meg egy szett mögött. Nem szükséges minden megállapítással egyetérteni ahhoz, hogy ezek továbbgondolhatók legyenek. Különösen azzal érdemes időt tölteni, amit Makto a saját változásairól mond: a bizonyítási kényszer elengedéséről, mások útjának elfogadásáról és arról, hogyan tud újra arra figyelni, amiért az egészet elkezdte.

A beszélgetés végén Borbély Gyulának azt köszöni meg, hogy az évek során hitt a zenéjében, miközben szükség esetén keményen bírálta is. Ez a személyes gesztus pontosan megmutatja, miről szól az adás: hogyan maradhat meg a zenén keresztül kialakult kapcsolat emberek között, változó szerepek, sikerek, konfliktusok és több évtized után is.