RBX kibővített keresettel támadja a Spotifyt, széles körű csalást és 600 milliós jogdíjelterelést állítva

Az első csoportos kereset elutasítása után RBX (polgári nevén Eric Collins ) ismét pert indított a Spotify ellen egy kaliforniai szövetségi bíróságon. Az új, kibővített beadvány továbbra is a platformot nevezi meg egyedüli alperesként, nem pedig Drake -et, noha az állítások szerint a széles körű manipuláció a legnagyobb volumenű, „A-listás” előadók – például Drake – katalógusait érinti. A felperes magjaiban változatlan állításai szerint a Spotify nem akadályozta meg a nagyléptékű streamingcsalást, miközben a bíróság korábbi észrevételeit (különösen a csalásmegelőzési ígéretekkel kapcsolatos félrevezetés bizonyítékának hiányát) figyelembe véve új szempontokkal bővítette a keresetet. A beadvány központi eleme, hogy a platform állítólag szelektíven érvényesíti az anti-csalás szabályait: a „low enden” – vagyis a feltörekvő és független előadóknál – szigorúan lép fel, minimum stream- és egyedi hallgatói küszöböket alkalmazva, amelyek jogdíjmegvonáshoz vezetnek, miközben a legnagyobb sztárok katalógusainál nem vizsgálja ugyanilyen szigorral a gyanús aktivitásokat. RBX szerint a Spotify így „legalább 600 millió dollárnyi jogdíjat terelt el” a jogosultaktól egy 48 hónapos időszakban, és a magatartás jelenleg is tart. A felperes azt is állítja, hogy a releváns időszakban Drake mintegy 37 milliárd streamjének „jelentős, nem elhanyagolható” része botoktól származott, ami érdemben befolyásolhatta a jogdíjalapot, különösen a független szereplők rovására. Konkrét példaként említi, hogy 2024-ben egy négynapos időszakban legalább 250 ezer lejátszás Drake „No Face” című dalánál Törökországból indult, de összehangolt VPN-használattal az Egyesült Királyságba „geomappelték” őket. A beadvány szerint „tömeges” mennyiségű olyan fiók is akadt, amely napi 23 órán át kizárólag Drake-et hallgatott. RBX érvelése szerint a szelektív érvényesítés a Spotify számára üzletileg is kedvező: a sztárelőadók fiókjai hajtják a havi aktív felhasználói számokat, az elköteleződési mutatókat és a hirdetési bevételeket. A kereset mindezt úgy állítja be, mint rendszerszintű mulasztást, amely a független alkotóktól csatornáz el bevételeket. A Spotify álláspontja a mostani beadvánnyal kapcsolatban a dokumentumban nem szerepel; a per jelen szakaszában az állítások bírósági bizonyítása és a korábbi elutasításban jelzett hiányosságok pótlása lehet a döntő. A most benyújtott irat – amely az előző, elutasított változat „kibővített” verziója – továbbra is a Spotify-t teszi felelőssé a feltételezett, széles körű visszaélések kezelésének elmulasztásáért. A jogvita kimenetele iparági szinten lehet meghatározó, különösen a független előadók és kiadók jogdíjfelosztását érintő kérdésekben.