Ritter Butzke: bulisorozatból berlini kulturális platform

Az első Ritter Butzke-bulikat még úgy rendezték meg 2007 januárjában, hogy senki sem tervezett állandó klubot. Két évvel később hivatalosan is megnyílt a hely, ma pedig közel 300 eseményt szervez évente, több mint 160 ember munkájára támaszkodva.

A történet az egykori Butzke-Werke ipari falai között kezdődött. Berlin klubélete akkoriban ismét átrendeződött: új terek nyíltak, régiek tűntek el, a város éjszakai kultúrája pedig még jóval kevésbé kiszámítható módon működött. Sebastian Riedel ügyvezető szerint ezek az első évek egyszerre voltak intenzívek és szélsőségesek. A klubot nem kész üzleti tervből építették fel. Lassan nőtt bele a saját szerepébe.

A hivatalos nyitás 2009-ben jött el. Azóta új táncterek, gondosan megtervezett termek és egy növényekkel teli udvar kapcsolódott az eredeti ipari környezethez. A Ritter Butzke megőrizte a gyárépület nyers karakterét, de közben olyan hellyé alakult, ahol nem a puritán keménység az egyetlen lehetséges klubélmény.

Zeneileg elsősorban a house és a techno melodikusabb oldala határozza meg. A programban nemzetközi fellépők, feltörekvő producerek és kisebb, saját közönséggel rendelkező esték váltják egymást. Ez a nyitottság fontosabb lett annál, hogy a klub egyetlen műfaji címkével tegye könnyen eladhatóvá magát.

Riedel szerint a Ritter Butzke ma már nem pusztán klub, hanem különböző közösségeket és kulturális formátumokat összekötő platform. A nagy hétvégi esték mellett kisebb rendezvények és ingyenes programok is bekerülnek a naptárba. Május 1-jén, a Karneval der Kulturen vagy a Fête de la Musique idején a klub más ritmusban nyitja ki kapuit, mint egy hagyományos szombat éjszakán.

Ugyanebbe a gondolkodásba fér bele egy 24 órás, élőben közvetített rave HandOfBlooddal. Elsőre távolinak tűnhet egymástól a berlini klubkultúra és az online tartalomgyártás, a Ritter Butzke azonban éppen az ilyen találkozásokban lát lehetőséget. Nem minden eseménynek kell ugyanazt a közönséget vagy ugyanazt az éjszakai rituálét kiszolgálnia.

Különösen fontos szerepet kapnak a queerközösségek saját rendezvényei. Ezek az esték gyakran a klub központi programjától függetlenül működnek, saját szervezőkkel, szabályokkal és közönséggel. A helyszín feladata ilyenkor nem az, hogy rájuk erőltesse a Ritter Butzke megszokott arculatát, hanem hogy biztonságos teret biztosítson nekik.

A klub történetében közben olyan előadók is megfordultak, mint Fatboy Slim, a Röyksopp vagy BUNT. Riedel mégsem csak a plakát tetején szereplő nevekre emlékszik. Tapasztalata szerint sokszor éppen egy kevésbé ismert DJ vagy producer hozza el azt az estét, amely évekkel később is előkerül a beszélgetésekben.

Ez a klubélet egyik nehezen tervezhető része. Lehet erős a program, pontos a technika és látványos a fény, de az igazán jó este nem állítható össze egyszerű alkatrészekből. Kell hozzá a megfelelő közönség, egy fellépő, aki érzi a termet, és az a pillanat, amikor mindenki ugyanabba az irányba mozdul. Riedel számára ez a megfoghatatlan összhang fontosabb bármely műfaji meghatározásnál.

A hangrendszer cseréjét is ez a szemlélet vezette. A klub elégedett volt a Funktion-One rendszerével, mégis nagyobb rugalmasságra volt szüksége ahhoz, hogy a különböző méretű és karakterű eseményekhez pontosabban alkalmazkodjon. Az új L-Acoustics rendszer nemcsak hangzásával, hanem dinamikájával is meggyőzte a csapatot.

Egy melodikus house-szett, egy keményebb technoéjszaka és egy szokatlan élő produkció másként tölti meg ugyanazt a termet. Nem elég, hogy a rendszer hangos legyen: tisztán kell kezelnie a mélyeket, meg kell őriznie a részleteket, és akkor sem eshet szét, amikor a tánctér megtelik. A váltás célja az volt, hogy a technika ne korlátozza, hanem kövesse a program sokféleségét.

A régi Funktion-One azonban nem tűnt el. Egyelőre a pincében várja, mi lesz a sorsa. A klub újabb tánctér-átalakításra készül, így az sem kizárt, hogy a jellegzetes hangsugárzók ismét megszólalnak valamelyik teremben.

Találó kép ez a Ritter Butzkéről. A hely folyamatosan változik, de nem dobja ki automatikusan azt, ami korábban működött. Berlinben, ahol klubok egész sora tűnt el egyik évről a másikra, már önmagában teljesítmény ennyi ideig talpon maradni. A Ritter Butzke azonban nem pusztán túlélni akar: továbbra is azt a pillanatot keresi, amikor a tér, a fény, a zene és az emberek néhány órára hibátlanul összeérnek.