Sade Olutola gyerekkori gitárrajzából született az Arrow Heart

Tizenegy évesen Sade Olutola egy nyíllal átszúrt szívet rajzolt a gitárjára, elnevezte a hangszert Mexinek, majd kitalált hozzá egy teljes dallistát. A dalszerző füzetének tetejére két szót írt: Arrow Heart. Az akkor még képzeletbeli projekt évekkel később valódi EP lett, Olutola pedig augusztus 29-én már a Reading Festival The Canopy színpadán énekelte saját dalait.

A dél-londoni popelőadónak ez volt az első fellépése Readingben. A koncert mögött azonban jóval régebbi történet húzódik, amely egy baráti zeneajánlással és egy erős Ed Sheeran-korszakkal kezdődött.

„Tizenegy éves voltam, amikor felfedeztem Ed Sheerant. A barátnőm, Ella mutatta meg nekem” – idézte fel nevetve.

Olutola akkoriban mindent lemásolt, amit Sheeran a gitárjával csinált. Jelképeket és neveket rajzolt a saját hangszerére, egy idő után azonban úgy érezte, szüksége van valamire, ami már csak hozzá tartozik. Ekkor született meg a nyilas szív, vele együtt pedig az első elképzelés egy saját zenei projektről.

„Ez volt az első alkalom, amikor igazán ambiciózusan álmodtam egy saját projektről, még akkor is, ha az akkor végül nem valósult meg” – mondta.

Az EP nyitódala, a 2099 már megmutatja, mennyire szabadon kezeli a történetmesélést. A szám 1625-ből indul, majd hirtelen a jövőbe ugrik. Olutola maga is nevet azon, hogy a történet első hallásra mennyire szürreális.

„Az a szám teljesen értelmetlen” – mondta, mielőtt elmagyarázta volna, milyen valós érzelem húzódik a különös időutazás mögött.

A dal akkor született, amikor megtudta, hogy a párja hűtlen volt hozzá. A dühöt fejben a tűzhöz kapcsolta, innen pedig gyorsan eljutott a boszorkányégetések képéig.

„Arra gondoltam, hogy az 1600-as években boszorkányként elégetnének, mert annyira dühös vagyok. Aztán eszembe jutott: ha már jártunk a múltban, menjünk el a jövőbe is – és 2099-ben is pontosan ugyanígy haragudnék.”

A 2099 játékossága mögött így nagyon is konkrét fájdalom dolgozik. Olutola nem közvetlenül írja le az érzéseit, inkább képekké alakítja őket. A haragból tűz lesz, a kiszolgáltatottságból boszorkányüldözés, egy magánéleti csalódásból pedig évszázadokon átívelő történet.

Ez a képekben gondolkodó dalszerzés adja az Arrow Heart saját világát. A dalok személyesek, de nem ragadnak bele a naplószerű vallomásokba. Olutola inkább új környezetet épít az érzések köré, hogy más szögből tudjon beszélni róluk.

Közben a színpadokon is gyorsan tágul körülötte a tér. A readingi bemutatkozás előtt Lexa Gates koncertjét nyitotta meg a londoni KOKO-ban, majd Fousheé társaságában is fellépett Harry Styles Meltdown programsorozatában. Mindkét találkozás személyes jelentőséggel bírt számára.

„Én vagyok a legnagyobb Lexa Gates-rajongó. A produceremmel is ezen a közös mániánkon keresztül találtunk egymásra. Fousheé-t pedig imádom. Olyan érzés, mintha egy kislány lennék, aki éppen megéli az álmát – a belső gyerekem nagyon boldog.”

A nyár másik fontos állomása júniusban érkezett, amikor Olutola megtartotta első önálló koncertjét a londoni The Grace-ben. Az este azért jelentett számára különösen sokat, mert ezúttal nem előzenekarként vagy egy nagyobb programsorozat részeként állt színpadra.

Ez az egyszerű tény többet mondott minden látványos mérföldkőnél. Egy saját koncerten már nem lehet más előadó rajongóira vagy egy fesztivál sodrására támaszkodni: azok állnak a színpad előtt, akik valóban a te dalaidat akarják hallani.

A fesztiválfellépések ezzel szemben másfajta nyomást jelentenek. Egy húsz-harminc perces műsor gyorsan lepereg, a háttérben azonban hosszú felkészülés és rengeteg idegeskedés húzódik.

„Felpörög minden, aztán egyszer csak vége, és megyünk haza. Előtte viszont elképesztően stresszes. Emiatt sokkal jobban megbecsülöm a csapatomat.”

Readingben végül mindez néhány dalba sűrűsödött. A közönség egy új előadót látott a The Canopy színpadán, Olutola számára azonban a koncert egy tizenegy évesen elkezdett történet következő fejezete volt. A nyilas szív már nem filctollal rajzolt jel egy gitáron, az alá írt dallista pedig nem gyerekkori játék többé. Az Arrow Heart valóban elkészült – a lány pedig, aki kitalálta, végre eljátszhatta Readingben.