Salvatore Ganacci új száma a Fatal Furyból lép a klubokba

Kevés DJ jut el oda, hogy előbb bekerül egy verekedős játék karakterei közé, majd zenét írjon saját virtuális harcmesterének. Salvatore Ganacci pontosan ezt tette: a Duck! Duck! Duck! egy nappal Duck King visszatérése után érkezett, és ugyanazzal a lendülettel támadja meg a klubokat, amellyel a karakter South Town utcáin veti bele magát a küzdelmekbe.

Duck King augusztus 27-én csatlakozott a Fatal Fury: City of the Wolves harmadik szezonjához, Rick Strowd után a DLC-sorozat második harcosaként. Az 1991-es első játék óta a széria egyik legkönnyebben felismerhető figurája: utcai táncos, harcművész és megszállott showman, akinek mozdulatai mindig félúton jártak egy breakingverseny és egy szabályok nélküli bunyó között.

A játék története Ganaccit is szorosan hozzákapcsolja. Duck King szól neki a közelgő King of Fighters tornáról, és ő vezeti be abba a freestyle harci világba, amelyben a DJ-mozdulatok, az akrobatika és a nyers erő ugyanannak a koreográfiának a részei. A Duck! Duck! Duck! ezt a barátságot fordítja le klubzenére.

A 135 BPM-en pörgő house-track diszkós rugalmassággal indul, de nem marad sokáig könnyed. A feszes lábdob, a folyamatosan előrelökött groove és a játékból érkező hangdizájn együtt olyan érzést kelt, mintha egy boss fight költözött volna a tánctérre. Van benne humor, de nincs benne fék: Ganacci ezúttal is úgy épít túlméretezett energiát, hogy közben egy pillanatra sem veszi túl komolyan saját magát.

Ettől működik a szám önálló klubdarabként is. Nem kell ismerni Duck King történetét ahhoz, hogy a ritmusa elkapjon, a videojátékos háttér azonban újabb réteget ad hozzá. A hangok nem díszítőelemként kerültek a produkcióba; a zene ugyanabból a világból érkezik, amelyben Ganacci saját karakterként harcol.

A kapcsolat jóval túlmutat egy hagyományos soundtrack-megbízáson. Ganacci játszható szereplő, saját történetszálat és mozdulatkészletet kapott, miközben az SNK elektronikus zenei együttműködésének kurátori feladatait is ő látja el. Tizenegy DJ tizenkilenc zenéjét fogta össze, a játékban pedig külön jukeboxrendszer engedi, hogy a játékosok saját összeállításokat készítsenek belőlük.

Ebben a világban már Alan Walker is saját dallal jelent meg, míg Solomun a Don’t Give Up című számmal csatlakozott. Ganacci korábbi darabjai, a Work Hard Not Smart és a Berserk azonban más helyzetből indultak: nemcsak bekerültek a játékba, hanem a benne élő előadó hangját is meghatározták.

A Duck! Duck! Duck! ennek a gondolatnak a következő lépése. Mintha a zene előbb megszületett volna South Townban, majd kijutott volna onnan a klubok hangrendszereire.

A City of the Wolves 2025-ben, 26 év kihagyás után vitte tovább a Fatal Fury fő történetét. Az új harcrendszer, a modernizált irányítás és a folyamatos karakterbővítés mellett a zene lett az egyik legerősebb kapocs a játék és a kortárs popkultúra között. Ganacci pedig már nem egyszerűen hangot ad ehhez a világhoz: karakterként, kurátorként és producerként egyszerre él benne.