Joyce Muniz új EP-je ismét reflektorfénybe helyezi az őslakos zenei hagyományok kérdését

Joyce Muniz a „Freeze / Quiero Tu Amor” című új EP-vel indítja 2026-ot, amelyet egy Mexikóvárosban élő producerrel és egy chilei énekessel készített. A producer szerint a kiadvány nemcsak zeneileg, hanem személyes szinten is fontos számára: hangzásvilágának gyökereit nagyapjától örökölt sámánisztikus hagyományokhoz vezeti vissza.

Az EP egy olyan irányzatba illeszkedik, amely az utóbbi években egyre markánsabban jelenik meg az elektronikus zenében. Egyre több producer épít tradicionális ritmusokra, népi dallamokra és ősi hangszerekre, hogy mélyebb érzelmi és kulturális rétegeket vigyen klubzenéibe. Mára ez nem elszigetelt jelenség, hanem jól felismerhető trend.

A zenei inspiráció mögött ugyanakkor továbbra is komoly jogi kérdések húzódnak. A legtöbb hagyományos és őslakos zenei örökség ugyanis nem illeszkedik a klasszikus szerzői jogi rendszerbe, amely elsősorban egyéni, újonnan létrehozott műveket véd. Az évszázadokon át közösségek által továbbadott dallamok gyakran nem élveznek hasonló jogi oltalmat.

Ennek következtében előfordulhat, hogy egy producer jogszerűen használ fel hagyományos énekeket vagy motívumokat anélkül, hogy a forrásközösség bármilyen elismerésben vagy anyagi részesedésben részesülne. Ez a helyzet táplálja a kulturális kisajátításról szóló vitákat is.

A probléma kezelésére 2024-ben megszületett egy új nemzetközi WIPO-egyezmény, amely az őslakos kulturális örökség nagyobb védelmét célozza. A megállapodás azonban egyelőre nem lépett hatályba, mivel a szükséges ratifikációk száma még nem teljesült. Emiatt a megfelelő forrásmegjelölés, az előzetes egyeztetés és a bevételmegosztás jelenleg nagyrészt önkéntes gyakorlat marad.

A vita egyik legismertebb példája továbbra is a Deep Forest 1992-es Sweet Lullaby című dala. A produkció a Salamon-szigetekről származó Afunakwa-ének mintáját használta fel, amely világsiker lett, ugyanakkor később komoly kritikák érték amiatt, hogy az eredeti előadó és közössége nem részesült megfelelő elismerésben vagy anyagi kompenzációban.

Több mint harminc évvel később a kérdés továbbra is aktuális. Ahogy egyre több elektronikus producer fordul ősi zenei hagyományok felé, ismét felmerül: hol húzódik a határ az inspiráció és a kulturális kisajátítás között?

Amíg a nemzetközi szabályozás nem lép életbe, a felelősség elsősorban az alkotókon múlik. A korrekt forrásmegjelölés, az érintett közösségekkel folytatott párbeszéd és a méltányos bevételmegosztás kulcsszerepet játszhat abban, hogy ezek az együttműködések valóban kölcsönösen előnyösek legyenek.