Női producerek gondolják újra Sijya dalait

Sijya tavalyi Leather & Brass EP-je most új alakban tér vissza. A New Delhiben született producer, zeneszerző és vizuális művész október 2-án jelenteti meg a Leather & Brass [Retrofitted] című kiadványt a One Little Independent Recordsnál, amelyhez kizárólag olyan női producereket választott, akiknek munkája személyesen is hatott rá. Az első átdolgozás, a Rachika Nayar által készített Do I Know edit már megjelent.

A koncepció tudatosan túlmutat egy hagyományos remix-EP-n. Sijya saját megfogalmazása szerint az eredeti dalokat kézzel válogatott „femme producerek” kapják meg, hogy saját zenei nyelvükön építsék tovább őket. Rachika Nayar a Do I Know-t, Sneha Khanwalkar a Safe-et, Molina pedig az I Only Want To Crash-t dolgozza át. A hangsúly tehát nem azon van, hogy az eredeti számok egyszerűen klubosabb vagy könnyebben játszható verziót kapjanak, hanem azon, hogyan változik meg ugyanaz az anyag más produceri gondolkodásmódokon keresztül.

Sijya szerint az ötlet az elmúlt évek zenehallgatási szokásaiból nőtt ki: egyre tudatosabban kereste a női producerek és előadók munkáit, a Retrofitted pedig ennek egyfajta tisztelgése lett. Rachika Nayar verziójáról úgy fogalmazott, hogy az átdolgozás az eredeti dal érzékenyebb oldalát bontja ki, ezért inkább társának érzi, mint az eredeti felvétel helyettesítőjének.

Sneha Khanwalkar kiválasztása más szempontból beszédes. Sijya „legendának” nevezte az indiai producert és zenei rendezőt, akinek filmes munkáiban a regionális indiai zenei hagyományok kortárs produkciós megoldásokkal találkoznak. Ezzel a Retrofitted nemcsak női alkotókra helyezi a hangsúlyt, hanem különböző zenei közegek között is kapcsolatot épít: az indiai filmzenétől az experimentális elektronikán át az ambient és avantgárd pop felé.

Maga a Leather & Brass 2025 szeptemberében jelent meg, és fontos állomás volt Sijya produceri fejlődésében. Az anyag Matthew Herbert és Hugh Jones, azaz Crewdson szakmai támogatásával készült, miközben Sijya már akkor hangsúlyozta, hogy nem szeretné átengedni a produceri szerepet másoknak. Elmondása szerint többen is felajánlották, hogy lényegében elkészítik helyette a produkciót, ő azonban ragaszkodott ahhoz, hogy ne csak előadója, hanem építője is legyen saját hangzásának. 

Ez a háttér különösen érdekessé teszi az új EP ötletét. A Retrofitted esetében ugyanis Sijya már nem azért adja más producerek kezébe a dalait, mert segítségre lenne szüksége saját zenei identitásának kialakításához. Éppen ellenkezőleg: egy már elkészült, személyes anyagot nyit meg olyan alkotók előtt, akiket ő maga választott ki. A remix itt párbeszédként működik, nem korrekcióként.

A bejelentés nem sokkal a Turbine után érkezett. A szám Sijya első Indián kívüli koncertélményéhez kötődik: a londoni Tate Modern hatalmas Turbine Halljában játszotta először, mindössze pályafutása ötödik vagy hatodik fellépésén. Később arról beszélt, hogy a tér és a régi ipari gépek képzelt hangja annyira összekapcsolódott számára a szerzeménnyel, hogy végül innen kapta a címét is. A felvétel a One Little Independent Recordsnál jelent meg. 

A Tate Modernig vezető út ráadásul meglehetősen gyors volt. Sijya eredetileg grafikusként dolgozott, első EP-je, a Young Hate 2022-ben jelent meg, majd a Leather & Brass környékén már egyértelműen producerként kezdte meghatározni magát. Azóta a The Cinematic Orchestra és Nabihah Iqbal előtt is játszott, a londoni fellépés pedig újabb nemzetközi kaput nyitott számára.

A Leather & Brass [Retrofitted] ezért jól illeszkedik ebbe a fejlődésbe. Nem egyszerűen meghosszabbítja egy tavalyi EP életét, hanem megfordítja annak egyik központi kérdését: mi történik egy olyan producer zenéjével, aki korábban tudatosan ragaszkodott saját alkotói kontrolljához, amikor később már ő maga választja ki, kinek adja át az anyagot újragondolásra? Október 2-án erre három különböző produceri válasz érkezik.