Lykke Livel ért újra a Billboard-lista élére a Swedish House Mafia

A negyedik helyről ugrott az élre a Swedish House Mafia és Lykke Li közös dala a Billboard október 24-i keltezésű Dance Airplay listáján. A július 30-án megjelent Happiness Is So Sad kevesebb mint három hónap alatt jutott a csúcsra; a listavezetésről szóló beszámoló a Luminate adatai alapján 28 százalékos növekedést jelzett a rádiós játszásokban.

Axwell, Sebastian Ingrosso és Steve Angello triójának ez a negyedik elsősége ezen a rádiós rangsoron. A Save the World 2011-ben hét hétig vezetett, a John Martinnal készült Don’t You Worry Child 2012–2013-ban összesen tizenhat hétig maradt az élen, a Wait So Long pedig 2025-ben egy hétre foglalta el az első helyet. A mostani eredménnyel a Swedish House Mafia két egymást követő évben is listavezetőt jegyez.
 

A dal két másik szereplőnek is első sikert hozott: Lykke Li korábban még egyetlen amerikai Billboard-listán sem végzett az élen, a felvételt megjelentető DANSA pedig most szerezte meg első Dance Airplay-elsőségét. A trió független kiadója ezzel folytatja a korábbi megjelenések rádiós sikersorozatát; a Wait So Long még a szintén hozzájuk kötődő SUPERHUMAN gondozásában jelent meg.

A Happiness Is So Sad megjelenéséről korábban a OneMusic-on is írtunk. A melankolikus zongoramenetre és Lykke Li énekére épülő felvétel a trió érzelmesebb oldalát helyezi előtérbe. A stáblistán a Swedish House Mafia mellett Fred again.. és PARISI szerepel producerként, Max Martin és Oscar Holter pedig a dalszerzők között kapott kreditet. onemusic.hu

A közönség már a hivatalos megjelenés előtt találkozhatott a számmal. A Swedish House Mafia az Ushuaïa Ibiza rezidenciáján játszotta, majd a Tomorrowlanden is felhangzott, amikor Steve Angello csatlakozott Sebastian Ingrossóhoz a nagyszínpadon. A dal így már a nyári fesztiválszezonban ismertté válhatott a rajongók előtt, mielőtt augusztusban bekerült a Dance Airplay mezőnyébe.
 

Lykke Li a közös munkáról beszélve a tánc és a szomorúság egyidejű jelenlétét emelte ki. Felidézése szerint a központi dallam megtalálásakor mindenki felemelt kézzel kiabált a stúdióban: azt az érzést keresték, amikor egy dallamtól egyszerre támad kedve sírni és táncolni az embernek. Ez az ellentét adja a Happiness Is So Sad karakterét is: a zene felemelő lendülete mellett végig megmarad az ének és a zongora melankóliája.