Új kutatás: a neandervölgyi babák méhen belüli fejlődése meglepően „emberi”

Az utóbbi időben sorra érkeznek az új eredmények a neandervölgyiekről, és most egy friss publikáció tovább árnyalja a képet. A Royal Society Open Science -ben közölt tanulmány egy méhen belül elhunyt neandervölgyi magzat maradványait és két kisgyermek tejfogait elemezte nagy felbontású micro-CT segítségével. A kutatók szerint a magzati növekedés üteme és mintázatai feltűnően hasonlítottak a mai emberéhez. A fosszíliákat évtizedekkel ezelőtt találták meg Németországban, a Sesselfelsgrotte Cave lelőhelyen. A vizsgálatok alapján a magzat körülbelül nyolc hónapos terhességi korban halt meg. Emellett két, nagyjából 50–70 ezer évvel ezelőtt élt gyermek tejfogait is elemezték, amelyekből a fogfejlődés részleteire és az általános gyermekkori növekedésre is lehetett következtetni. Az eredmények azt sugallják, hogy bár a neandervölgyiek és a mai emberek között jelentős különbségek voltak, ezek a különbségek inkább a születés utáni időszakban váltak markánssá. Ezt erősíti az a korábbi megfigyelés is, hogy a neandervölgyi újszülöttek a modern ember babáihoz képest jóval nagyobbak lehettek – ez a gyorsabb korai növekedés valószínűleg a zord eurázsiai jégkorszaki környezetben segítette a túlélést. A fogakban ugyanakkor több egészségügyi nyom is előkerült. Néhány minta mineralizációs hibát mutatott, ami a fogfejlődést akadályozó D‑vitamin- vagy kalciumhiányra utalhat. Az sem zárható ki, hogy az anya terhesség alatti stressze hagyott nyomot a fejlődésen – ami a kor viszonyait tekintve nem lenne meglepő. Összességében a nagy felbontású micro-CT vizsgálatok újabb bizonyítékkal szolgálnak arra, hogy a neandervölgyi magzati fejlődés alapvonásai nagyon közel álltak a mai emberéhez, és a fajok közötti eltérések jelentős része inkább a születés után bontakozott ki.