Egyedül útra kelni: hogyan vágtam bele a szóló utazásba 2026-ban

Az újévi fogadalmam 2026-ra egyszerűnek tűnt, mégis mindent felforgatott: elkezdek egyedül utazni, függetlenül a költségvetésemtől, a szorongásomtól vagy a zsúfolt mindennapoktól. A fejemben persze azonnal megjelentek a kifogások, a legrosszabb forgatókönyvek és az a jól ismert belső hang, amely inkább a megszokott rutin biztonságához ragaszkodna. Mégis pontosan ez az, ami miatt az egyedül utazás értelmet nyer: kilépni abból, ami kényelmes.

Az első felismerés az volt, hogy nem kell rögtön nagyot álmodni. Az utazás nem egyenlő heteken át tartó luxusnyaralással vagy drága szállodákkal. Sőt, sokkal életszerűbb és felszabadítóbb kicsiben kezdeni. Egy egyéjszakás kiruccanás autóval elérhető távolságban, egy vacsora egy idegen város éttermében, vagy egy hétvége egy olyan kisvárosban, amely régóta ott motoszkált a fejemben – ezek mind valódi lépések előre. Nem a távolság számít, hanem az, hogy egyedül döntök, egyedül indulok el.

A tervezésnél tudatosan kerültem a túlterhelést. Egy szóló utazás akkor működik igazán, ha van egy könnyed, inspiráló útiterv, ami kapaszkodót ad, de nem feszít keretek közé. Az én első komolyabb utam New Englandbe egy mini írói visszavonulás lesz. Kávézók, csendes belvárosok, természetközeli séták és hosszú esték az Airbnb-ben, ahol végre haladhatok a regényemmel. Van egy listám éttermekről, kis üzletekről és helyekről, amelyeket szeretnék felfedezni, de nincs kötelező program, nincs rohanás.

Az egyedül utazás gondolata – különösen nőként – nem mentes a félelemtől. Ez nem gyengeség, hanem realitás. A bizonytalanság nem tűnik el attól, hogy figyelmen kívül hagyjuk, viszont kezelhető. A biztonság számomra nem a lemondást jelenti, hanem az előrelátást. Megosztom az útitervemet és a szállásom adatait a szeretteimmel, van valaki, aki napközben többször is bejelentkezik nálam, és tudom, hogy ha bármi rosszul alakul, nem vagyok teljesen egyedül.

Az egyedül utazás számomra nem menekülés, hanem bizalomgyakorlat önmagammal szemben. Annak elfogadása, hogy a félelmek ellenére is képes vagyok elindulni, döntéseket hozni, és élvezni azt az időt, amit saját magamnak adok. 2026-ban nem a tökéletes utazás a cél, hanem az első lépés. Onnantól pedig minden út könnyebb lesz.