Danny Tenaglia loftja – Annyira menő, mint amennyire elképzeled

16 Jul 17:13

A new york-i klubok mitológiájában olyan jelentőséggel bír, akár a vikingek Valhallája – vagy Superman titkos fellegvára –, legalábbis a legtöbb bulizó fejében biztosan. Eddig csupán keveseknek adatott meg, hogy belépjenek ebbe a szentélybe, hogy megtapasztalják a csodát, és annak dicsőségét.

Valószínűleg valahogy így érezhetnek Danny Tenaglia fanatikus rajongói a népszerű dj legendás loftjával kapcsolatban, amely Long Island City ipari negyedében található, a Queensboro hídtól délre. A hely, amely a veterán dj üzleti és stúdió tevékenységeinek központja (a lakása sincs messze innen) gyönyörű, és a legmakulátlanabb, havas tónusú klubra emlékeztet, amiben csak megfordultál – a Thump pedig volt olyan szerencsés, hogy betekintést nyerjen ide a Native Instrument jóvoltából. Tenaglia közismerten vinylről zenélt mindig is, és bár ez még most is igaz, jelenleg a Native Istrument új termékről, a Traktor Dj szoftveréről beszélt elismerően. Az esemény egy színpadi beszélgetést is magába foglalt a Traktorról Danny és jó barátja, az újságíró Kerri Mason között, majd ezt követően Tenaglia egy dj szettet is adott, amelyet a Beatport Live élőben közvetített. A Thump elkapta pár percre a legendát, pont mielőtt elkezdődött volna a parti – és a rendezvény természetéből fakadóan sem volt meglepő, hogy Tenaglia alig várta, hogy a digitális lemezpörgetés erényeiről beszélhessen.

„Mindig stúdiózó ember voltam, de inkább vallom magam „producer/frusztrált zenésznek”; felvennék egy embert arra, hogy programozza be a Pro Toolst, az Abletont vagy a Logic-ot, bármi kerüljön is elé” – ismeri el Tenaglia. „Soha nem szántam rá az időt, hogy ténylegesen megtanuljak kezelni egy programot. És erre gondolok mindig, amikor látok valakit laptopról zenélni. Egyszerűen soknak tűnik megtanulni az egészet. De néhány évvel ezelőtt a tengerentúlon volt egy kis időm tanulmányozni a Traktort. Lenyűgöző. Újra felélesztette bennem az izgalmat a dj-zés iránt. Keményebben dolgozok, mint valaha, és úgy tudok mixeket készíteni, mint előtte soha. Élőben tudok remixelni! Nagyon izgalmas és mókás. Rájöttem végre, miért használja ezt mindenki.” De miközben a Thump lenyűgözve érzi magát, már attól, hogy egy szupersztár dj-vel beszélgethet, amire igazán kíváncsiak voltak, az az észbontó loft. „Úgy vélem, ez tökéletes hely számomra” – mondja Tenaglia őszinte büszkeséggel. „Olyan, mint egy dj mennyország. Ha sikeres vagy abban, amit csinálsz, szükséged van a saját teredre. Ha golfozó vagy, akkor egy saját golfpályára, ha kosárlabdázó, akkor egy saját palánkra, ha színész, akkor egy otthoni mini-színházra. Ha bowlingozó lennék, akkor lenne egy saját bowling pályám. Habár, ahogy körbenézek, lenne elég hely egynek itt.”

Rengeteg olyan dolog van a stúdióban, amitől eldobod az agyad. Minden csupa fehérre van festve, és a tetőablakokon keresztül süt be a napfény, és még egy frankó tetőtérrel is büszkélkedhet, amelyről Manhattan egyik legcsodálatosabb kilátását lehet élvezni. A loft tele van Tenaglia saját gyűjtésű kuriózumaival: egy életnagyságú ló replika, aminek Roofus a neve, egy életnagyságú mű-elefántfej, egy fél tonnás, eredeti Scully esztergapad dubplate-ek készítéséhez, egy polc a díjnyertes lemezeknek (a Peech Boys kislemez, valami a 4th & Broadway gyűjteményből és középen saját debütáló albuma, a ’95-ös Hard & Soul), egy lovagi páncél, és több óriási diszkó gömb. „Régen a legnagyobb itt lógott” – mondta Tenaglia – „de aztán úgy gondoltam, lehet mégis túl nagy. Az asztalom általában pont alatta volt, és azon kezdtem gondolkozni, hogy ha eljön az én időm és egy diszkó gömb nyom agyon, az stílszerű lenne. De aztán meggondoltam magam. Az azért egy kicsit sok lett volna.”

Aztán ott van a neon felirat, ami az egyik első dolog, amit meglátsz, ha belépsz a loftba. Tenaglia egyik barátja, Pons (az Antranig & Pons mérsékeltebben ismert duó tagja) készítette, és egyébként pontos mása a híres Paradise Garage bejáratánál látott feliratnak. „Úgy vélem, ez a hely a saját személyes Garage-om” – állítja Tenaglia. „A Garage volt az én templomon, ahol gyógyírt találtam a fájdalmaimra.” Danny birtokosa az eredeti Vinyl jelzésnek, amely az azóta már megszűnt Hubert Street 6. szám alatt lévő klubból van, ahol Danny volt a házigazdája a Be Yourself partiknak, a bulinak, amit annyira szerettek az akkori fiatalok, mintha a saját Paradise Garage-uk lett volna. (Meg kell jegyezni a klubtörténeti hitelesség jegyében, hogy a korai ’70-es évektől kezdve ugyanezen a címen több ikonikus klub is működött, mint például a Shelter, a NASA, vagy az Area and Body & Soul. 2004-ben zárt be végleg (mint Arc), hogy aztán luxus öröklakás váljon belőle.)

„Tudjátok, voltam rezidens a Roxy-ban, a Limelight-ban, a Twilo-ban és a Tunnel-ban is – sok helyen megfordultam – de számomra a Vinyl volt a csúcs” – emlékszik vissza Tenaglia. „Egy dj álma az, hogy egy olyan helyen legyen, ahol minden a zenéről szól, és az a tény, hogy ott nem árultak alkoholt, csak megerősítette ezt az eszmét. Már tíz éve, hogy bezárt, de azóta sincs hozzá hasonló klub.” Tenaglia annyira imádta a Vinyl-t, hogy a klub hangrendszerét is átmentette a loftjába. „Amikor elkezdtem keresni egy kiadó helyet, a fő célom az volt, hogy tető alatt tudjam a hangrendszert” – mondja. „Amikor a Vinyl megszűnt és Arc lett helyette, megkérdezték, szeretném-e a hangrendszert. Egy méltányos árat szabtak meg nekem, így természetesen igent feleltem, anélkül, hogy különösebben gondolkodtam volna. Meglehet persze, hogy összesen többet költöttem rá a kábelezéssel meg minden mással, de Gary remek munkát végzett, mint ahogy az összes rendszerrel remek munkát végzett.” Utalva ezzel a híres hangmérnökre, Gary Stewartra, aki 2012-ben hunyt el. „Gary hihetetlenül tehetséges volt. „Az a megtiszteltetés ért, hogy én avathattam fel azt a hangrendszert, amint a szingapúri Zouk-ba installált – ez rengeteget jelentett nekem. Minden amit csinált, lenyűgöző volt. Richard Long (a Garage hangvarázslója) keze alatt tanult és egyike lett azon keveseknek, akik Richard örökségét méltóképpen továbbvitték.”

Az épületben található a stúdió is, amelyre egyszerre tekint áldásként és átokként. „Kicsit nehéz, hogy itt van” – ismeri el. „Lehet van egy kis beütésem – vagy lehet, ez csak figyelemhiány, nem tudom –, de nagyon nehéz csak úgy leülni és nekikezdeni dolgozni. Minden alkalommal, amikor belépek egy másik szobába, valami eltereli a gondolatomat, és valami egészen másba kezdek bele. Például megjavítom az egyik lámpát, vagy bármi. Nagyon könnyen elkalandozok, de igyekszem ezen javítani. Ha végre csinálok egy utolsó nagy beruházást, az biztos a stúdió lesz, amelyet teljesen profivá akarok varázsolni. De azt hiszem, hogy még előtte tovább kell járnom az utamat, hogy megengedhessem magamnak.” Tenaglia úgy tűnik, nagyon boldog a hellyel, amellyel egy álmát megvalósította. „Teljesen megváltoztattam a helyet, annyira, hogy a fejem is belefájdult” – mondja. „Amikor először átvettem a helyet, egy hűvös gyárépület volt, ablakok nélkül, most van kilenc tetőablak és hét rendes ablak. A padló 600 négyzetméter cement volt – el sem tudom mondani, mennyi munka volt abban, hogy egy táncteret varázsoljunk ide. De most már készen áll a bulira!” – majd megfordul, és birtokba veszi a színpadot.