Hasznos útmutató arról, hogy mikor kell elhagyni az afterpartyt!

„Nem, kösz” – mondod határozottan, hogy udvariasan elutasítsd a haverod házi ciderét, amit a sarki boltból beszerzett hozzávalókból kevert ki – „maradok a Heinekenemnél”. Ez még csak az afterparty kezdete, amikor még csak nemrég hagytátok el a klubot és végre odataláltatok a haver címére, amit épp nemrég adott meg. Még észnél vagy és még képes vagy logikus döntéseket hozni… aztán...

Meghatározhatatlan órával később (egyrészt már elvesztél az időben és másrészről amúgy sem vagy már képes számolni) a véleményedet próbálod formába önteni a házi ciderrről és üres tekintettel bámulsz a nyitott hűtőbe. Az ipari mezőgazdasági hulladék csábítóan tekint vissza rád. Vagy lehet, hogy ez az egész csak a képzeletedben játszódik le, mialatt egy ál-intellektuális előadást hallgatsz egy művészetistől, aki már 45 perce beszél Nietzscheről, pedig csak pár perccel azelőtt találkozatok először. „Ez király, jól érzem magam, élvezem a helyzetet” – mondogatod magadnak, miközben a belső hangod is átvált valami ismeretlen, távoli hanggá.

Ha a fenti sorok nem csengenek ismerősen, akkor eddig jól csináltad. De, hogy mikor is kell bedobni a törölközőt és inkább hazamenni aludni, az sokkal nehezebb kérdés azoknak, akik egy hosszú éjszaka után is félnek kimaradni a nagy sztorikból.

A bulizás és az afterparty szórakoztató dolgok a legtöbb esetben. Jó zenék, kellemes beszélgetések – mi lehet ennél jobb? De amikor elmerülsz ebben az állapotban, eljön egy pillanat, amikor gondolnod kell a testedre és az agyadra is, hogy megelőzd a másnapi kábult állapotot és a vele együttjáró önutálatot.

Az felismerés sokféle lehet. Néha akkor üt be, amikor már a taxiban ülsz, 10 percre elindultál otthonról, és a város másik végébe veszed az irányt, mert a nemrég megismert haverok egy „tuti rave bulit” ajánlottak, ami ígéretesen hangzott, de lehangol a külváros pora. Néha akkor jön el a pillanat, amikor már a „tuti rave buliban” vagy, és azon kapod magad, hogy 2004-es brostep dübörgés megy rave buli címén. Néha még később jön, de általában kicsit mindig egy lépéssel később, mint hogy ki tudnád vonni magad a kellemetlen élmények alól.

A felismerés még azelőtt, hogy ezek a kínos pillanatok bekövetkeznének, csodákat tehet veled. Érezd jól magad, de légy biztos benne, hogy ez valóban jó neked. Ne tedd tönkre a hétvégédet és az egészségedet csak azért, hogy mindenképpen ott legyél egy afterpartyn, ami aztán sokkal inkább hasonlít élettelen testek gyülekezetére.

Lássuk be, hogy tévézni és meginni egy csésze teát, miközben elnyúlsz a szőnyegen, és csak annyit tudsz kinyögni, hogy „huhh”, nem is annyira rossz. Ébren maradni három napig az egy másik dolog, az könnyű Ibizán vagy máshol egy tengerparton, ahol egész nap tudsz töltődni D-vitaminnal és mellette a tengerben vagy egy medencében ázol. De amikor a hideg és sötét tél közepén vagy, és hétfőn már dolgozol, aztán csak szerda délutánra bírod összeszedni magad, mert a kis irodádban sosincs friss levegő, az embert próbáló.

Szóval amikor elérsz arra a pontra:
- ahol egy italban több toxikus anyag van, mint egy átlagos kémia labor kémcsövében, és mégis jó ötletnek hangzik,
- amikor nincs erőd tiltakozni egy gyenge sláger house mix ellen, amit néhány aux kábelről vitatkozó arc rakott be,
- amikor már a vietnámi balzsam sem tisztítja ki az orrodat,
- amikor a függöny már inkább hasonlít egy szuperhős köpenyéhez, aki azért jött, hogy megmentsen téged a tüzes szörnytől, ami igazából a Nap, és úgy általában, amikor ránézel az órádra és először fut át az agyadon, hogy talán lépni kellene, mert talán már nem lesz ugyanolyan onnantól a buli, az a tökéletes idő arra, hogy elhagyd az afterpartyt.

Forrás