Anders Trentemøller a kilencvenes évek közepén a Trigbag house-formációban tűnt fel, nemrégiben pedig megjelent két önálló munkája, a The Last Resort és az Into the Great Wide Yonder. A Koppenhágában élő zenész elárulta nekünk: egyre inkább rabja az indie világának, ezért augusztusban egy komplett zenekarral érkezik hazánkba, hogy egy fantasztikus elektro-rock show-t vezényeljen le az idei Szigeten.
1997-ben indult a karriered, amikor DJ Tom Von Rosennel létrehoztátok a Trigbag néven jegyzett house-formációt. Ez volt az egyik első elektronikus live-produkció Dániában. Sokan követték a példátokat akkor?
Nem sokan léptek a nyomdokainkba. Még mindig tartom, hogy mi voltunk az első olyan dán alakulat, amely elektronikus alapokra felépített, hangszerekkel és szkreccsel kombinált zenéket készített és játszott élőben.
Milyen most a dán elektronikus zenei színtér? Mik a legmenőbb trendek és irányzatok, illetve kik a legkúlabb előadók?
Dániában az utóbbi időben nem igazán izgalmas az elektronikus szcéna, ezért nem csoda, hogy nem vagyok rákattanva. Viszont a dán indie zenei színtérre érdemes odafigyelni, mert remek zenészek és bandák nyomulnak ott, mint például az Iceage, amely egy nagyon király punk zenekar: egyre többen figyelnek rájuk Európában, és már most igazi kis Pitchfork-kedvencnek számítanak. A legszebb számokat a Choir Of Young Believers írja, de még olyan bandákat is melegen ajánlanék nektek, mint a Sleep Party People, a Thulebasen, a Chimes & Bells vagy éppen az Efterklang, akikkel hamarosan egy közös remix-anyagot adunk ki. Az ő lemezeiket különösen bírom, de a legnagyobb kedvencem most, és mindig a Raveonettes. Főleg az utolsó albumukért, a Raven In The Grave-ért rajongok. Ígérjétek meg nekem, hogy meghallgatjátok!
És mi a helyzet a koppenhágai szórakozóhelyekkel? Gyakran veszel el a koppenhágai éjszakában? Hová érdemes benéznem a városban, ha Anders Trentemøllerbe szeretnék belefutni?
Nem igazán járok szórakozóhelyekre, mert semmit sem jelentenek nekem, de vannak a városban jó zenés klubok, ahol gyakran megfordulok. Emellett szeretem a meghitt kis bárokat. Inkább ilyenekben lógok, ha szükségem van egy italra vagy társaságra.
Majdnem tizenöt éve vagy a szakmában, de csak öt évvel ezelőtt jelent meg az első szólólemezed, a The Last Resort. Miért tartott ilyen sokáig, amíg elkészült a bemutatkozó album?
Mert senki sem akarta kiadni korábban! Csak viccelek, inkább arról volt szó, hogy nem voltam elégedett a munkáimmal, amíg el nem kezdtem dolgozni a Last Resorton úgy hat évvel ezelőtt. Nem akartam elsietni és összecsapni a dolgot, főleg azért, mert rengeteg unalmas elektronikus albumot hallottam az utóbbi időben. Olyan karakteres lemezzel akartam előállni, ami egy izgalmas történetet mesél el és van egy természetes sodrása, amit érdemes végighallgatni, mert annyira komplex, illetve organikus élményt nyújt.
Mi volt eddigi karriered csúcspontja? Amikor a zenekaroddal több mint ötvenezer ember előtt játszottál a Roskilde-n? Esetleg a Grammy-jelölésed? Vagy akkor voltál a legbüszkébb magadra, amikor megjelent tavaly második stúdióalbumod, az Into the Great Wide Yonder?
A két nagylemez megjelenése volt a csúcspont, és természetesen a Roskilde-s előadás. Emellett még azt is érdemes kiemelnem, amikor a héttagú zenekarommal felléptünk a Coachellán. Akkor huszonötezer ember előtt játszottunk, és sosem felejtem el, amikor a naplementekor megszólalt a Miss You. Egyszerűen varázslatos volt; beleégett a retinámba!
Egy olyan művész vagy, aki bátran kísérletezik az elektronikus zenei műfajokkal. Van már ötleted rá, miről szól majd a következő nagy zenei kísérleted?
Számomra a zene nem a kísérletezést jelenti. Sok minden gyakorol rám hatást, és teljesen természetesnek veszem, hogy a surf-, valamint a krautrock hangjaitól kezdve a tökéletes moziélményt nyújtó elektronikus mintákig ennyi minden megtalálja a helyét a zenéimben. Egyre jobban és jobban húzok az indie felé, de még mindig nem szakadtam el az elektronikától. Ez a két hatás nemhogy kizárja, hanem remekül kiegészíti egymást, és egységet alkot a Trentemøller-koncerteken.
Mi volt az első lemez, amit megvásároltál? Szoktál még lemezeket venni, vagy mindent az internetről húzol le?
Az első lemezem a Faith volt a Cure-tól. Most már mindent az interneten szerzek be, és szerintem mindenkinek ezt kellene tennie. Persze az előadók csak akkor maradnak életben, ha a letöltők fizetnek is a leszedett anyagokért!
Lemezgyűjteményed melyik darabját tartod a legnagyobb becsben?
A gyűjteményből leginkább a Mazzy Star So Tonight That I Might See-jéhez, valamint a Velvet Underground & Nico banános borítójához ragaszkodom.
Olyan előadóknak és zenekaroknak készítettél remixeket, mint a Röyksopp, a Franz Ferdinand, a Depeche Mode, Moby vagy Robyn. Melyik átiratodra vagy a legbüszkébb?
A Franz Ferdinandnak és a Röyksoppnak készített munkáimra különösen, de a legjobb remixemet a már említett dán Chimes & Bells-nek gyártottam. Címe: The Mole.
Kivel dolgoznál együtt a legszívesebben? Ki lenne az ideális partner Anders Trentemøller számára?
Nem kérdés, Hope Sandoval a Mazzy Starból!
Az utóbbi időben jobbnál jobb dán filmek árasztották el az európai mozikat. Három évvel ezelőtt te készítetted a soundtracket Søren Kragh-Jacobsen What No One Knows (Det Som Ingen Ved) című fimjéhez. Hogy látod, mi a dán filmipar sikerének titka?
A siker Lars von Trier géniuszához köthető. Az ő munkái hitet adtak a tehetséges dán filmeseknek, akik neki köszönhetően elhitték, hogy Hollywoodtól függetlenül lehet igazán egyedi és különleges alkotásokat előállítani.
Melyik a kedvenc dán filmed, ami az utóbbi időben került a mozikba?
Lars von Triertől az Antikrisztus. Kísérteties, sötét és félelmetesen erős mű.
Bizonyára nagyon várjátok már a Szigetes koncertet. Mivel készültök?
Nagyon rá vagyok pörögve a témára, és remélem fantasztikus zenekarommal egy emlékezetes koncerttel ajándékozzuk meg a magyar közönséget augusztusban. Az előadás gerincét a Last Resort és az Into the Great Wide Yonder számai adják, de ezek vadonatúj, élő hangszereléssel szólalnak majd meg a Szigeten: lesz bőven rock és elektronika is!
Mit üzensz azoknak, akik még sosem láttak titeket élőben? Mire számítsanak?
Ne egy technó szettre készüljetek!
Nagy DánielForrás: sziget.hu
1997-ben indult a karriered, amikor DJ Tom Von Rosennel létrehoztátok a Trigbag néven jegyzett house-formációt. Ez volt az egyik első elektronikus live-produkció Dániában. Sokan követték a példátokat akkor?
Nem sokan léptek a nyomdokainkba. Még mindig tartom, hogy mi voltunk az első olyan dán alakulat, amely elektronikus alapokra felépített, hangszerekkel és szkreccsel kombinált zenéket készített és játszott élőben.
Milyen most a dán elektronikus zenei színtér? Mik a legmenőbb trendek és irányzatok, illetve kik a legkúlabb előadók?
Dániában az utóbbi időben nem igazán izgalmas az elektronikus szcéna, ezért nem csoda, hogy nem vagyok rákattanva. Viszont a dán indie zenei színtérre érdemes odafigyelni, mert remek zenészek és bandák nyomulnak ott, mint például az Iceage, amely egy nagyon király punk zenekar: egyre többen figyelnek rájuk Európában, és már most igazi kis Pitchfork-kedvencnek számítanak. A legszebb számokat a Choir Of Young Believers írja, de még olyan bandákat is melegen ajánlanék nektek, mint a Sleep Party People, a Thulebasen, a Chimes & Bells vagy éppen az Efterklang, akikkel hamarosan egy közös remix-anyagot adunk ki. Az ő lemezeiket különösen bírom, de a legnagyobb kedvencem most, és mindig a Raveonettes. Főleg az utolsó albumukért, a Raven In The Grave-ért rajongok. Ígérjétek meg nekem, hogy meghallgatjátok!
És mi a helyzet a koppenhágai szórakozóhelyekkel? Gyakran veszel el a koppenhágai éjszakában? Hová érdemes benéznem a városban, ha Anders Trentemøllerbe szeretnék belefutni?
Nem igazán járok szórakozóhelyekre, mert semmit sem jelentenek nekem, de vannak a városban jó zenés klubok, ahol gyakran megfordulok. Emellett szeretem a meghitt kis bárokat. Inkább ilyenekben lógok, ha szükségem van egy italra vagy társaságra.
Majdnem tizenöt éve vagy a szakmában, de csak öt évvel ezelőtt jelent meg az első szólólemezed, a The Last Resort. Miért tartott ilyen sokáig, amíg elkészült a bemutatkozó album?
Mert senki sem akarta kiadni korábban! Csak viccelek, inkább arról volt szó, hogy nem voltam elégedett a munkáimmal, amíg el nem kezdtem dolgozni a Last Resorton úgy hat évvel ezelőtt. Nem akartam elsietni és összecsapni a dolgot, főleg azért, mert rengeteg unalmas elektronikus albumot hallottam az utóbbi időben. Olyan karakteres lemezzel akartam előállni, ami egy izgalmas történetet mesél el és van egy természetes sodrása, amit érdemes végighallgatni, mert annyira komplex, illetve organikus élményt nyújt.
Mi volt eddigi karriered csúcspontja? Amikor a zenekaroddal több mint ötvenezer ember előtt játszottál a Roskilde-n? Esetleg a Grammy-jelölésed? Vagy akkor voltál a legbüszkébb magadra, amikor megjelent tavaly második stúdióalbumod, az Into the Great Wide Yonder?
A két nagylemez megjelenése volt a csúcspont, és természetesen a Roskilde-s előadás. Emellett még azt is érdemes kiemelnem, amikor a héttagú zenekarommal felléptünk a Coachellán. Akkor huszonötezer ember előtt játszottunk, és sosem felejtem el, amikor a naplementekor megszólalt a Miss You. Egyszerűen varázslatos volt; beleégett a retinámba!
Egy olyan művész vagy, aki bátran kísérletezik az elektronikus zenei műfajokkal. Van már ötleted rá, miről szól majd a következő nagy zenei kísérleted?
Számomra a zene nem a kísérletezést jelenti. Sok minden gyakorol rám hatást, és teljesen természetesnek veszem, hogy a surf-, valamint a krautrock hangjaitól kezdve a tökéletes moziélményt nyújtó elektronikus mintákig ennyi minden megtalálja a helyét a zenéimben. Egyre jobban és jobban húzok az indie felé, de még mindig nem szakadtam el az elektronikától. Ez a két hatás nemhogy kizárja, hanem remekül kiegészíti egymást, és egységet alkot a Trentemøller-koncerteken.
Mi volt az első lemez, amit megvásároltál? Szoktál még lemezeket venni, vagy mindent az internetről húzol le?
Az első lemezem a Faith volt a Cure-tól. Most már mindent az interneten szerzek be, és szerintem mindenkinek ezt kellene tennie. Persze az előadók csak akkor maradnak életben, ha a letöltők fizetnek is a leszedett anyagokért!
Lemezgyűjteményed melyik darabját tartod a legnagyobb becsben?
A gyűjteményből leginkább a Mazzy Star So Tonight That I Might See-jéhez, valamint a Velvet Underground & Nico banános borítójához ragaszkodom.
Olyan előadóknak és zenekaroknak készítettél remixeket, mint a Röyksopp, a Franz Ferdinand, a Depeche Mode, Moby vagy Robyn. Melyik átiratodra vagy a legbüszkébb?
A Franz Ferdinandnak és a Röyksoppnak készített munkáimra különösen, de a legjobb remixemet a már említett dán Chimes & Bells-nek gyártottam. Címe: The Mole.
Kivel dolgoznál együtt a legszívesebben? Ki lenne az ideális partner Anders Trentemøller számára?
Nem kérdés, Hope Sandoval a Mazzy Starból!
Az utóbbi időben jobbnál jobb dán filmek árasztották el az európai mozikat. Három évvel ezelőtt te készítetted a soundtracket Søren Kragh-Jacobsen What No One Knows (Det Som Ingen Ved) című fimjéhez. Hogy látod, mi a dán filmipar sikerének titka?
A siker Lars von Trier géniuszához köthető. Az ő munkái hitet adtak a tehetséges dán filmeseknek, akik neki köszönhetően elhitték, hogy Hollywoodtól függetlenül lehet igazán egyedi és különleges alkotásokat előállítani.
Melyik a kedvenc dán filmed, ami az utóbbi időben került a mozikba?
Lars von Triertől az Antikrisztus. Kísérteties, sötét és félelmetesen erős mű.
Bizonyára nagyon várjátok már a Szigetes koncertet. Mivel készültök?
Nagyon rá vagyok pörögve a témára, és remélem fantasztikus zenekarommal egy emlékezetes koncerttel ajándékozzuk meg a magyar közönséget augusztusban. Az előadás gerincét a Last Resort és az Into the Great Wide Yonder számai adják, de ezek vadonatúj, élő hangszereléssel szólalnak majd meg a Szigeten: lesz bőven rock és elektronika is!
Mit üzensz azoknak, akik még sosem láttak titeket élőben? Mire számítsanak?
Ne egy technó szettre készüljetek!
Nagy Dániel
Forrás: sziget.hu
