Asian Dub Foundation - Interjú

Az idei VOLT külföldi fellépői közül elsőként az Asian Dub Foundation gitárosa, Steve Chandra Savale adott nekünk interjút. Az ADF-kollektíva egyik legrégebbi tagjával, sok minden más mellett, az Európai Unióról, a Kadhafi-mitoszokról, politikáról és a zeneiparról beszélgettünk.

Túl vagytok a beálláson, úgy veszem észre, minden simán ment. Jól látom? Alapvetően igen, kihúztunk pár elavult cuccot a szettből, hogy friss legyen a műsor.  Azért egy kicsit ideges vagyok, mert az egyik MC-nk még nem érkezett meg a helyszínre. Hogyhogy? Londonban rekedt: nagyon húzós tud lenni a közlekedés a városban. De nyugalom, megérkezik még a kezdés előtt. Bizonyára tudod, hogy a VOLT a magyar EU-elnökség hivatalos záróbulija... Komolyan erről szól ez a rendezvény?! Egy fesztivált szerveztetek, hogy ezt megünnepeljétek?! Nagy-Britanniában ez sosem történhetett volna meg. Ti, akik a kontinensen éltek, nem is tudjátok, hogy a britek mennyire elutasítóak az EU-val szemben. Ez a térség kulturálisan is erősen különbözik az ő világuktól: a volt szovjet blokk országai számára ezért teljesen mást jelent az közösség tagjának lenni mint a nyugati országoknak. A soros uniós elnökségi időszak végét ünnepelni?! Őrület! De tökéletesen értem, miért teszitek, bennetek sokkal pozitívabb kép él az EU-ról, mint a nyugatiakban. Ezek szerint aligha lehetsz büszke arra, hogy Nagy-Britannia tagja az EU—nak? Kétségtelen, nem tölt el büszkeséggel, ha egy központi hatalom irányít, én az internacionalizmusban, egy globális és szövetségben létrejövő világban hiszek. Mást nem is mondhatna a Community Music című album egyik szerzője, a közösségi zenék nagymestere... Nem vagyok semminek a nagymestere, vagy mégis?! Igen, az Asian Dub Foundation a gitár mestere vagyok. Öt évvel ezelőtt a Kadhafi: A Living Myth című dub-punk operához írtatok zenéket. Szerinted Kadhafi mitikus figura? Lehet ezt mondani azok után, ami most tavasszal Líbiában történt? Határozottan, sőt most már még inkább az. A Kadhafi-rezsim egy szürreális, és bizarr rendszer volt, ami a diktátor személyét övező mítoszokon alapult. Kadhafi propagandagépezete mitikus figurának állította be őt, és ezt a képet nemcsak a líbiai emberekben tudatosították, hanem a nyugatiakban is. Abszurd módon a Kadhafi-mítoszokat most már nem az őt kiszolgálók, hanem a bukását váró nyugati média gyártja. Ugyanúgy használják fel ezeket a mítoszokat a saját céljaikra, ahogy ezt a véreskezű gyilkos tette. Fontosnak tartod az arab világban zajló demokratikus változásokat? Természetesen, de úgy gondolom, hogy ezek a változások, amik a Szovjetunió bukásával kezdődtek, és most is tartanak, egy még átfogóbb fordulatot készítenek elő. Az emberek egyre természetesebbnek veszik, hogy ne egy felettük álló autoritás szervezze meg az életüket, hanem saját maguk tegyék meg ezt. A vezetők és ikonok kora hamarosan véget ér. Ha pedig mégis feltűnik egy-egy ilyen ikon, ők többnyire mártírok, mint például az a hős, aki felgyújtotta magát Tunéziában az elnyomó rezsim elleni tiltakozásul, vagy az a lány, akit nemrég agyonlőttek Iránban. A társadalmi mozgások sem vertikálisak, mint korábban, hanem horizontálisak. Mindez rendkívül érdekes, de nem tudjuk még, hogy mindez hova vezet, pozitív vagy negatív változásokat eredményez. Amit látunk, hogy a mostani forradalmak a technológián alapulnak, közösségi oldalakon, a Facebookon, a Twitteren szerveződnek. Politikai tett a zeneszerzés? Bizonyos értelemben minden tett politikai, ezért nem lehet pontosan megmondani, hogy mi számít annak, és mi nem. Minden cselekedetedet a társadalmi körülményeid határozzák meg, ahogyan Marx mondja. Az emberek csinálják a történelmet, de a szabad választást sokszor korlátozzák azok a körülmények, amelyek között élnek. Át kell látnunk azokat a társadalmi, gazdasági és politikai viszonyokat, amiben élünk: csak így lehetséges a szabad választás. Az ADF első anyagai nem Nagy-Britanniában, hanem Franciaországban lettek népszerűek. Szerinted mi lehetett ennek az oka? Sokszor kérdezik meg tőlem ezt, és egyre bizonytalanabb vagyok a válaszban. A zenéd akkor lesz népszerű, akkor talál közönségre, ha az emberek azonosulni tudnak vele. Egy zenésznek mindig az jelenti a legnagyobb kihívást, hogy megtalálja a közönségét. Ha létrejön a kapcsolat, és a zene megfogja a közönséget, akkor új frontok nyílnak: harcolni kell a médiával, a koncertszervezőkkel és a kiadókkal azért, hogy még több emberhez jussanak el a zenéink által közvetített üzenetek. Ránk talán azért Franciaországban figyeltek fel először, mert a kilencvenes évek közepén a francia közélet nagyon erősen jobboldali volt, az emberek viszont valami teljesen másra vágytak. Ezt a koncertjeinken tőlünk meg is kapták. 1998-ban Mercury-díjra jelölték a Rafi's Revange-t, de végül nem ti nyertetek. Még most is sajnálod? Fontos számotokra, hogy díjakat nyerjetek? Egyáltalán nem. Kifejezetten sajnálom, hogy a zeneipart ellepték ezek a hollywoodi, az Oscar-hoz hasonló díjak és gálák. Már ebben a világban is minden a győzelemről szól. Ha nem veszel részt a versenyben, akkor viszont nem érdekel annak végkiemetele. Legutóbbi albumotok, az A History of Now letölthető volt az ADF honlapjáról: jó dolog ingyen zenéket letölteni a netről? Az ingyen letöltés a fogyasztóknak álom, a zenészeknek és a producereknek viszont katasztrófa. De nem ezzel van a legnagyobb baj, hanem amit a streaming-ipart uraló nagy cégek művelnek. Kisegíthetnének minket, de ehelyett kizsákmányolnak: Lady Gaga például egymillió léjátszás után 107 dollárt kap tőlük. A zenészeknek semmi hatalmuk sincsen, és ez nem is fog változni addig, amíg a zenészek egységesen sztrájkba nem lépnek, hogy jobb feltételeket harcoljanak ki maguknak. Viszont az, hogy a zenészek diktálnak az iparban ritkán fordult elő a könnyűzene történetében, egész pontosan a Beatles és a Stones-érában. Azóta visszatértek az 1911 és 1965 közötti állapotok, amikor a zenészeknek szinte semmit nem fizetnek a munkájukért. Hamarosan húsz éves lesz a zenekar. Van már kész terved a következő húsz évre? Marhára nincs! Régen lemondtam a tervezgetésről. Most legszívesebben egy live-anyagot vennék fel a zenekarral. Nagy Dániel

A Badgirls csapat április 12-én ünnepli 24. szülinapját, ennek apropóján a tehetség-gondozás jegyében egy mix-versenyt is hírdettek, hogy lehetőséget adjanak a szegedi bulijaikon való dj fellépésre... E mellett a buli felvezető programjaként egy mini kerekasztal beszélgetésre is várják a nagyérdeműt a hazai (benne speciálisan a vidéki) szcéna helyzetéről való szakmai beszélgetésre...

5 éves születésnapját ünnepli a Purple Noise csapata

A Time Warp két napos eseménnyel ünnepli fennállásának 30. évfordulóját