Underworld, mindig jobb és jobb (1.rész)

30 év után az Underworld még mindig a topon. Karl Hyde é Rick Smith energiája több mint valaha. Immár a nyolcadik lemezüket jelentetik meg szeptemberben mely a dance idősebb generációját gyűjti csokorba, High Contrast, Paul van Dyk és Dubfire. A mostani beszámolónk pedig nem lesz rövidnek mondható erről a páratlan párosról. Néhány nappal ezelőtt sikerült elkapni a fiúkat mikor is a We Love Sound-on és Sound System-en léptek fel, interjúnk Karl-al készült Sydney-i hotelszobájában. A végtelen izgalmakról, Ricky-vel közös 30 éves pályafutásukról és sok másról beszélgettünk. Az első amit megszeretnék kérdezni, hogy honnan jött az ötlet, hogy olyan emberekkel dolgozzatok mint Dubfire vagy a High Contrast? „Az évek során sok remix vett minket körbe és Rick gyakran mondogatta, hogy de jó lett volna ezt vagy azt az album elkészítése előtt hallani. Az egyik felvételen például azt szerettük volna ha az emberek is bekapcsolódnak az alkotás folyamatába. Jó volt, hogy nem csak a zenénket adtuk az embereknek, de ők vissza is jeleztek és így a végén olyan felvételek születtek amik az eredetitől teljesen elütnek." A Scribble bizonyosan a legjobb módja annak, hogy bevezessétek ezt a lemezt. "Nos, szerettük volna játszani a You Do Scribble-t a live set-ben még évekkel ezelőtt, az a kis drum & bass hullám, amit Rick hozott vissza az Underworld-be a Pearl's Girl című számmal mikor először mentünk drum & bass klubba nagyon jó lett volna. A You Do Scribble nagyon élénk és pezsgő élőben és a High Contrast nagy rajongói vagyunk a második lemezük óta. A rádió műsorunkba is meghívtuk és ő ezzel a csodálatos drum & bass-el ajándékozott meg bennünket. Ez volt az első alkalom hogy valamit pozitívnak és felemelőnek éreztem egyszerre. És ez volt az utolsó lehetőség hogy Lincoln-al játsszunk. Ki szeretett volna törni a drum & bass-ből és más stílusok fele kacsintgatott. Kiderült, hogy nem csak egy wales-i gyerek ahnem igazán nagyszerű zenész és aki zenei struktúrákban gondolkozik. Így nagyon könnyű volt vele beszélgetni." Annyi évig kettesben dogloztál Rick-el, milyen volt az új arcokkal a munka? "Nagyon pozitív, mert rájöttem hogy Rick és én vagyunk a legjobb páros. Szerettünk volna együtt dolgozni, beszélgetni az emberekkel akik 2010-ben meghatározóak. Ez tényleg nagyon izgalmas két olyan embereknek akik 30 éve együtt zenélnek. Ez olyan mint amikor Rick elindult 17 évesen megkeresni magának a zenei társat. Sikerült, megvolt a tapasztalatunk, a korunk de időnk nem volt. Nem számít a kor, mert mindig felnézünk azokra akik több élettapasztalattal rendelkeznek mint mi. A legszebb az Underworld-ben, hogy bármilyen zenei mintát kiválaszthatsz és bele próbálhatsz a számokba és keresel egy olyan embert aki mindezt szívből teszi és szeretne egy jót jamelni veled." Az album előzetesen hallottam, hoyg egyfajta eufória és ünneplés hatja át az egészet. "Mindig is szerettük az ünnepies zenét. Azóta alapvető dolog hogy ezt az örömteli ünneplést kifejezzük mióta az Underworld megalakult. Következésképpen nem tesszük bele ezeket a hosszas felvételeket a live set-ekbe hanem hagyjuk hadd hasson az emberekre a hétköznapokban. Ezen a lemezen Rick egy elég világos képet mutatott be ami pozitivitást, eufóriát, felemelő pillanatokat tartalmaz. Az úton vizsgáltuk felül az egészet, hogy tudjuk minden rendben menjen. A zene maga az ünneplés volt. Sok felvételt az úton próbálgattunk, az elmúlt két évben, de egyedülálló abban ahogy ezeket az eufórikus dallamokat összehozzuk. Néhány héttel ezelőtt kipróbáltuk és akkor már nem tűntek olyan jónak együtt, mint abban a pillanatban. 30 év után ez nagyon izgalmas. Egy teljesen más csoportot célzunk meg." Tudom, hogy a show-k nagy része improvizáció. Mennyi a próba ezek mögött? "Nincs sok próba. Rick befejezte a lemezt a színpad felügyelővel Darren Price-al én meg tanulgatom a részeket, próbálok emlékezni a sorrendre. Aztán bejön Rick és együtt dolgozunk három napig és ez elég ahhoz hogy tudjuk a show-n mit mikor csináljunk. Aztán még fellépés előtt átveszünk mindent. Sydney-ben szeretnénk az első néhány show-t új előadni ahogy terveztük. Nem lenne jó ha bármi megtörténne. Mert az káosz. Először mindig úgy próbáljuk ki a dolgokat ahogy terveztük és utána látjuk meg mikor és hol lehet improvizálni." Akkor ez a turné egy teszt lesz? "Ige, remek lehetőség. A fények, hangzás terén is. Ezek az első baba lépések a turnén. Három évig turnézunk majd és bele kell rázódni. Ezt minden alkalommal végig kell csinálni. Megvan hogy mit és hogyan szeretünk, de ennek frissnek is kell lennie." Izgalommal tölt el még az élő fellépés? "Már jobb egy kicsit. Furcsa, mondjuk a 80-as évekhez képest, az nagyon unalmas volt. Akkoriban még nem láttuk hogy milyen lehetőségek vannak az improvizációban. Kicsit féltünk annak idején változtatni a bevált dolgokon hátha nem jön össze amit szeretnénk. Ez egy idő után azt hozza magával, hogy unalmasnak érzed magad és elmegy mindentől a kedved, a nyolcvanas évektől Az Oddly volt a legutóbbi turné amit a 88-as évben hoztunk el Sydney-be és akkor még úgy éreztük hogy rossz az amibe belefogtunk. Hallottunk aztán az acid house-ról egy angol kalóz rádióban és a kísérletezésekről a live show-ban, ez az mit szerettünk volna. " Amikor egy pár hete beszéltünk telefonon azt mondtad olyan most élőben játszani mint visszafele öregedni. "Ez nagyon jó. Hatalmas energiák szabadulnak fel a közönségből. Valaki nemrég a szívemben lakozó érzésekről kérdezett. És ez egy nagyon jó kérdés volt, mert mindig megkérdezem magamtól hogy én vagyok az egész gerince, És igen én vagyok. És ez jó érzés. De vannak pillanatok amikor a színpadon fáradtnak és kimerültnek érzem magam és arra gondolok hogy hogy bírhattam ki ezt az elmúlt öt percet és hogy fogom a többit. Aztán három óra múlva már azt mondom, na még lenyomjuk ugyanennyit." Szóval minden jobb mint valaha, most már olyan a show mint az Underworld maga.? "Igen, tudjuk hogy a reakció amit kapunk pozitív és olyan kapuk nyílnak meg előttünk amilyenek eddig soha. És ez érezhető a felvételeken is, sok a pozitív energia amit a közönség ad át."