Árt-e a maratonfutás a szívnek? Egy tízéves kutatás megnyugtató választ ad

Egy maraton lefutása sokak számára az emberi teljesítőképesség csúcsa, mégis régóta ott motoszkál a kérdés: vajon a hosszú távú, extrém terhelés nem tesz-e kárt a szívben? A JAMA Cardiology folyóiratban megjelent, tíz éven át zajló kutatás most egyértelmű választ ad: nem.

A vizsgálatot a Westminster Egyetem kémiai patológia oktatója, David C. Gaze vezette, és összesen 152 rekreációs maratonfutót követtek nyomon. A résztvevők szívét rendszeresen ellenőrizték a versenyek előtt és után, nemcsak képalkotó eljárásokkal, hanem vérvizsgálatokkal is. Az eredmények szerint hosszú távú, veszélyes szívkárosodás nem mutatható ki, mindössze átmeneti terhelés jelei jelentkeztek.

A maratonokat követően rövid időre csökkent a szív jobb kamrájának pumpáló képessége, amely a vért a tüdő felé továbbítja. Ez a jelenség azonban néhány napon belül megszűnt, és nem hagyott maradandó elváltozást. A teljes tízéves megfigyelési időszak alatt sem szerkezeti károsodást, sem funkcionális romlást nem találtak.

Korábbi kutatások gyakran a vérvizsgálatokra alapozták az aggodalmakat. Sok futónál emelkedett volt a troponinszint, amelyet az orvosi gyakorlatban szívroham gyanúja esetén használnak. Ezek az értékek első ránézésre riasztónak tűnhetnek, a valóság azonban árnyaltabb. Egészséges, edzett futóknál is megjelenhet átmeneti troponinemelkedés, anélkül hogy koszorúér-elzáródás, szívroham vagy bármilyen kóros eltérés állna a háttérben.

A kutatás arra is rávilágított, hogy a terhelés leginkább a szív jobb oldalát érinti, mivel edzés közben megnő a nyomás a tüdő keringésében. Számos vizsgálat igazolja, hogy ez a stressz pihenéssel teljesen megszűnik. Gaze szerint jelenleg nincs olyan hosszú távú adat, amely arra utalna, hogy ez az ismétlődő terhelés tartós károsodást okozna rekreációs futóknál.

A tanulmány egyik legfontosabb üzenete, hogy a szív nem elszenvedője, hanem alkalmazkodója a terhelésnek. Bár a rendszeres edzés nem tesz senkit immunissá a szívbetegségekkel szemben, a futók szíve jóval ellenállóbb, mint ahogy azt sokáig feltételezték.

A maraton tehát nem ellenség, hanem kihívás, amelyhez a szív – megfelelő felkészülés és regeneráció mellett – meglepően jól alkalmazkodik.