A kilencvenes évek kulturális öröksége újra meghatározó szerepet kap a zenében, a divatban és a vizuális művészetekben. Ráadásul a korszak iránt nemcsak azok érdeklődnek, akik személyesen átélték, hanem azok a fiatalabb generációk is, amelyek számára a kilencvenes évek már egy távoli, felfedezésre váró világot jelentenek. Az ARTE Twist című kulturális magazinjának „90s – Alter Lifestyle, neue Sehnsucht” című epizódja ennek a különös vonzerőnek jár utána, európai előadók, fotósok, divattervezők és írók segítségével.
A műsor egyik központi témája az Eurodance látványos visszatérése. A kilencvenes években a műfaj egyszerűen megjegyezhető dallamaival, energikus elektronikus alapjaival és jellegzetes rapbetétjeivel uralta az európai slágerlistákat. Az olyan előadók, mint Dr. Alban, Mr. President vagy Eiffel 65, ma ismét nagy közönség előtt lépnek fel, miközben dalaik a streamingplatformokon és a közösségi médiában is új hallgatókhoz jutnak el.
A műfaj népszerűségét jól érzékelteti Dr. Alban, aki a műsorban felidézi, hogy Németországban több mint hatmillió lemezt adott el, többet, mint bármely más országban. Az olyan slágerek, mint az It's My Life vagy a Sing Hallelujah!, ma is könnyen felismerhetők, és rendszeresen felbukkannak retrópartikon, fesztiválokon és tematikus rendezvényeken. A dalok ereje részben abban rejlik, hogy néhány másodperc alatt képesek visszaidézni egy egész korszak hangulatát.
Az Eiffel 65 énekese, Jeffrey Jey számára különösen érdekes, hogy a zenekar dalai több generáció életében is jelen vannak. A Blue (Da Ba Dee) 1998-as megjelenése óta az elektronikus popzene egyik legismertebb szerzeményévé vált, amelyet az újabb feldolgozások és internetes trendek is folyamatosan életben tartanak. Jey szerint az ilyen pillanatokban válik igazán érzékelhetővé, hogy egy dal hatása messze túlnőhet azon, amit az alkotói eredetileg elképzeltek.
Hasonló tapasztalatokról számol be Lazy Dee, a Mr. President egykori tagja is. Elmondása szerint a kilencvenes évek zenéje iránti lelkesedés nem csupán átmeneti divat: a régi rajongók ma már gyakran a gyerekeikkel együtt érkeznek a koncertekre. A Coco Jamboo és a korszak más táncslágerei így nemcsak nosztalgikus emlékek, hanem generációkat összekötő közös zenei élmények is.
Az ARTE epizódja ugyanakkor nem áll meg a rádióbarát tánczenénél. A kilencvenes évek brit underground kultúráját Eddie Otchere fotográfus munkáin keresztül mutatja be, aki közelről dokumentálta a hiphop, a jungle és a drum and bass felemelkedését. Otchere a Metalheadz köréhez kapcsolódva örökítette meg a londoni Blue Note klub legendás estjeit, amelyek meghatározó szerepet játszottak a drum and bass hangzásának és közösségének kialakulásában.
A fotós kamerája előtt a korszak számos jelentős előadója megfordult, köztük Goldie, Aphex Twin, The Notorious B.I.G., Aaliyah és Snoop Dogg. Képeinek értékét nem kizárólag az adja, hogy később világhírűvé vált zenészeket ábrázolnak, hanem az is, hogy megőrizték az akkori klubkultúra közvetlenségét. A fotókon egy olyan zenei közeg jelenik meg, amelyben a különböző műfajok, szubkultúrák és kreatív közösségek szorosan összekapcsolódtak. Munkái a Tate Britain The 90s: Art and Fashion című kiállításán is helyet kaptak.
A divat területén szintén egyre erősebben érződik a korszak hatása. Paolina Russo és Lucile Guilmard tervezői munkái azt mutatják meg, hogyan lehet a kilencvenes évek végének külvárosi élményeit kortárs formában újraértelmezni. Kollekcióikban a sportöltözékek, a videojátékok látványvilága és a hagyományos kézimunkák motívumai találkoznak. A végeredmény egyszerre ismerős és futurisztikus: nem pusztán a múlt ruhadarabjainak másolása, hanem azok új kulturális környezetbe helyezése.
A műsor arra is keresi a választ, hogy miért éppen most ilyen erős a kilencvenes évek iránti vágyakozás. A megszólalók, köztük Kristof Magnusson író, a korszakot egy viszonylag optimista történelmi átmenetként írják le. A berlini fal 1989-es leomlása és a 2001. szeptember 11-i terrortámadások közötti időszak sokak emlékezetében olyan évtizedként él, amikor a politikai és technológiai változások még elsősorban új lehetőségeket ígértek.
Ez a kép természetesen nem jelenti azt, hogy a kilencvenes évek valóban problémamentes időszak lett volna. Európában háborúk, gazdasági nehézségek és társadalmi konfliktusok is meghatározták az évtizedet. A mai nosztalgia inkább egy utólag kialakított kulturális emlékezetet tükröz, amelyben a korszak zenéje, divatja és médiája egy nyitottabbnak érzékelt jövő szimbólumává válik.
A fiatalabb generációk számára ráadásul a kilencvenes évek nem feltétlenül múltidézést jelentenek. A korszak analóg fényképezőgépei, korai digitális grafikái, bő szabású ruhái és elektronikus zenei műfajai sokszor éppen azért érdekesek, mert eltérnek a mai, folyamatosan online működő kultúrától. A jungle nyers breakbeatjei, az Eurodance közvetlen dallamai vagy a régi videoklipek vizuális megoldásai új kontextusban ismét frissnek hatnak.
A Twist epizódja végső soron azt mutatja meg, hogy a kilencvenes évek visszatérése több egyszerű retróhullámnál. A korszak kulturális öröksége ma is új zenéket, divatirányzatokat és művészeti projekteket inspirál. Az Eurodance arénakoncertjeitől a londoni underground fotóarchívumokig ugyanaz a jelenség figyelhető meg: egy harminc évvel ezelőtti világ képes új jelentést kapni a jelenben.
A körülbelül 30 perces epizódot 2026. november 1-jén sugározták, és az ARTE Médiatárában 2027. október 31-igtekinthető meg.
A műsor egy további fontos témát is érint: Grégory Chatonsky médiaművész munkáin keresztül azt vizsgálja, hogyan alakult át a kilencvenes évek nyitott internetének ígérete a mai, adatgyűjtésre és algoritmusokra épülő digitális környezetté.
A teljes adás: Twist – 90s: Alter Lifestyle, neue Sehnsucht (ARTE)
Kapcsolódó OneMusic-olvasmányok: Eiffel 65: A ’90-es évek kék ütemei és A Somewhere Over The Rainbow most a rave-korszakot köti össze a mai dance-szel.
